Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
kivülállóként
2012. január 11. szerda, 20:29 | Michaelita

Semmi bántó nem volt az írásodban, így kivülállóként azt tudom írni.

Mint ahogy Csaesz is írja hogy nem mindig tudunk mindent csak úgy elengedni, sajnos ez a befogadásra is igaz. Nem megy az mindig és minden körülmények között. S szerintem mi akik itt levelezünk, blogolunk ezt már a saját bőrünkön, a saját önismereti utunkon is meg kellett, hogy tanuljuk.

Nekem az elmúlt évben a nagyfiam mondta azt, hogy Anyukám nem tudom miért, de "nem mindig vagy befogadó arra, amit mondok" Volt, hogy csak másodszorra értettem meg a gondolatmenetét, a jó ötleteit. Az első alkalommal annyira távolinak tűnt és idegennek lelkileg, amit hallottam, hogy nem tudtam még megérteni sem, nemhogy átültetni a gyakorlatba.

Aztán pl. én azt is megfigyeltem, hogy amikor a fiam még kisebb volt nem volt vevő arra, amit tőlem hallott. De ha a haverjától hallotta ugyanazt, akkor meghallotta és még meg is csinálta. Hála Istennek ez már megváltozott.
Abban meg csak reménykedni tudok, hogy nem fordult a kocka és most én nem ugyanezt csinálom, csak fordítva:::)))

Csaesz! Nagyon köszi, amiket írtál, nagyon egyféle dolgokon kell mostanság dolgoznunk. Egészen megvígasztaltál, hogy nem csak engem érint az átértékelés, a hitrendszereim megvizsgálása, átalakítása. Ugyanis már annyira sok mindent kellett mostanság újra megvizsgálnom, hogy néha úgy érzem a régi dolgokból már szinte nem is maradt semmi... vagy majdnem semmi.