Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
gyakorlati tapasztalataim
2012. január 10. kedd, 15:25 | Michaelita

Nálam a maximalizmust a nagyfokú megfelelni vágyás motiválta. Egyfajta kompenzációként működött, hogy önmagam elől is leleplezzem az önbizalomhiányt, az önelfogadás hiányát, az önszeretet hiányát.
Valami olyasmi volt, mintha attól lennék szerethető minél többet és jobbat nyújtok önmagamból. Pedig ez egyáltalán nem így van, de ehhez fel/be kellett ismernem sok mindent.

Másrészt többször (egymás után) fel kellett tennem magamban és magamnak azt a kérdést, hogy jó-e a cél amit kitűztem?, elég gyakorlatias-e?, képes vagyok-e kitartóan tenni, cselekedni és szükség esetén akár változtatni is, bármennyire ellene szól is minden? tényleg a cél felé haladok-e vagy elaprózódom közben? elég erős-e a motivációm? elég szeretettel tudom-e csinálni, amire vállalkoztam?

S ha mindezeket egyértelműen és őszintén megválaszoltam, akkor következett az, hogy többször önmagamba kellett néznem, hogy mivel/mikkel és miért akadályozom saját magamat?
Merthogy téves hitekkel, hiedelmekkel, téves énképpel sokszor és sokféleképp tudjuk akadályozni önmagunkat és tudattalan buktatókat építünk be a vágyott célunk és a beteljesülés közé.

Ennél több ötletem nincs is. Nekem ez volt a módszerem, de valószínűleg ennél vannak gyorsabban és talán könnyebben kivitelezhető megoldások is.
Annyiból jó volt számomra ez a módszer, mert nagyobb fokú önismeretre, önelfogadásra és belátásra tanított, s már ezért megérte:)