Érdekesnek tartom, hogy épp azokat említetted példának, akik a saját megéléseikkel, életükkel támasztották alá a tudást, amit átadtak.
Szerintem kétféle tanár létezik: az egyik az, aki csinálja, de nem feltétlenül tudja, a másik az, aki megéli és következményképp csinálja. Jung azért lett olyan jó szakember, mert meghalt volna valószínűleg, ha nem csinálja azt, amit, akár anélkül is hogy tudná, mire fordítja az energiáit, amikor kutat, elemez, segít. Magán segített, azzal, hogy másokat kutatott és másoknak is segítette ezzel. Ez a jó helyen lévő tudás, tanítás.
A"megtanultam az iskolában, és kiegészítve átadom" csak az, amit itt leírtam. Még ha az emberiség tudásáról is van szó. Különösen, ha arról. Semmi, és semmilyen tudás nem lelhet érvényre sem a tanárban, sem a tanulóban a megélés nélkül, a személyes vonatkozás, sőt, személyes alapok nélkül.
És ez nem egyenlő azzal, hogy mindent meg kell tapasztalni. De valójában mégis, azt kell mondanom, csak azt tudjuk igazán, amihez valamilyen fajta, félé megélés, tapasztalat fűz. Valószínűleg hozzáférünk általa a kollektívához, de a Föld földrészeiről pl. nem tud az tanítani, aki nem járta be a Föld számos pontját, magyarul, aki nem ezzel tölti a fél életét legalább.
Vagy csak elméletet, vagyis ürességet.
Nem hiszem hogy a világot meg lehetne látni bármi máson keresztül mint önmagunkon keresztül. És a rendet pedig a saját rendrakásunkon keresztül. Ahol rend van bennünk, ott a világban is az van. Ahol zűrzavar, ott tudjuk, hogy rendet kell keresni.
Mit értesz lineáris alatt?
Én a földi működést, amit szintúgy tiszteletben kell tartani és ápolni, mert nem tudjuk itt a Földön eljátszani, hogy lelkek, meg szellemek vagyunk. Mert nem csak azok vagyunk, de épp ezért jó nekünk, meg a világegyetemnek, mert elvégzünk egy jó nagy adag rendrakást. Ugyanis a test azonnal kiakad, ha valami odafent nincs rendben és nem szálldoshatunk továbbra is tündéri szárnyakon, gonoszkodón a másik tündérrel, észre sem véve önmagunkat. Valószínűleg ezért a legkegyeletteljesebb állapot embernek lenni ebben az Univerzumban. De ezért is a legnehezebb.
A non-duálist persze értem, de ez csak annyit ér, mint azt hallani egy virágról, hogy szép. Épp most egy beszélgetésemben hangzott el, hogy a harmóniát, ami a non-dualitás, ugyebár, legalább két dologgal kell aktívan keresni itt a Földön: 1. jól szeretni igyekezni, 2. a földi dolgokban szigorú rendet tartani (erre tanítanak a vallások, a hagyományok, jórészt) - és amikor ez a kettő találkozik (de egyik kell a másikhoz is, mert akinek nincsenek rendben a földi dolgai, vagy legalább a rend útján, az nem talál bele a jól szeretésbe, és aki nem igyekszik jól szeretni az elszáll és nem veszik észre a koszt maga körül), nos amikor találkoznak: ott a harmónia.
Az, hogy "értsd", vagy "tudd", nem szerepel ebben a felsorolásban.
A harmónia, amit nem gondolattal, nem elmélettel és még csak nem is tudással értél el: hanem cselekedettel, lelki aktivitással, hittel, bizalommal, kitartással, kereséssel, Élettel.
Ezért nem érdekel már annyira a tudás, bocsánat, ha bárkinek is szemet szúrok ezzel.
És teljesen tökmindegynek tartom, h lineáris, vagy nem duális vagy nem, már nem gondolkozom, és nem próbálkozom, és nem érteni akarok, legfeljebb amit a földi dolgaimban meg kell, mert különben nem tudok tenni valamit (pl. tudni melyik boltban lehet Beybladet, jót vásárolni, ami nem mindegy, milyen),
...mert ezt a nem poláris dolgot sem felfogni, sem megérteni, sem tudni nem fogom soha ebben az életben, úgysem, mert természetét tekintve ilyen. Csak csinálni lehet. Benne lenni, kiesni belőle, megint benne lenni, megint kiesni, és dolgozni rajta, hogy benne legyünk.
Persze sok mindennel el is lehet ütni az időt, amikor nem akarunk élni. Erre számtalan kísértést teremtett a világ. Intellektuálisok is vannak, sok. Spirituálisok is. Számtalan elmélet, filozófia, spirituális gyakorlat, könyv, film, gondolat, érzés, megtapasztalás, hit és hiedelemrendszer, tanácsadó intézet, önismereti klub, rezgésvizsgáló készülék, aurafotózó masina, energiaszint-mérő és agykontroll tanfolyam, csodatevő guruk, szeretet-és rezgésszint-emelő gyűlések és világmegváltó ötletek. Addig vagyunk ezekben tartósan és levakarhatatlanul, amíg szükségünk van rá: mert még nem teljesen ÉLÜNK.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Buddhát, Jézust, Freudot, Jungot....
Érdekesnek tartom, hogy épp azokat említetted példának, akik a saját megéléseikkel, életükkel támasztották alá a tudást, amit átadtak.
Szerintem kétféle tanár létezik: az egyik az, aki csinálja, de nem feltétlenül tudja, a másik az, aki megéli és következményképp csinálja. Jung azért lett olyan jó szakember, mert meghalt volna valószínűleg, ha nem csinálja azt, amit, akár anélkül is hogy tudná, mire fordítja az energiáit, amikor kutat, elemez, segít. Magán segített, azzal, hogy másokat kutatott és másoknak is segítette ezzel. Ez a jó helyen lévő tudás, tanítás.
A"megtanultam az iskolában, és kiegészítve átadom" csak az, amit itt leírtam. Még ha az emberiség tudásáról is van szó. Különösen, ha arról. Semmi, és semmilyen tudás nem lelhet érvényre sem a tanárban, sem a tanulóban a megélés nélkül, a személyes vonatkozás, sőt, személyes alapok nélkül.
És ez nem egyenlő azzal, hogy mindent meg kell tapasztalni. De valójában mégis, azt kell mondanom, csak azt tudjuk igazán, amihez valamilyen fajta, félé megélés, tapasztalat fűz. Valószínűleg hozzáférünk általa a kollektívához, de a Föld földrészeiről pl. nem tud az tanítani, aki nem járta be a Föld számos pontját, magyarul, aki nem ezzel tölti a fél életét legalább.
Vagy csak elméletet, vagyis ürességet.
Nem hiszem hogy a világot meg lehetne látni bármi máson keresztül mint önmagunkon keresztül. És a rendet pedig a saját rendrakásunkon keresztül. Ahol rend van bennünk, ott a világban is az van. Ahol zűrzavar, ott tudjuk, hogy rendet kell keresni.
Mit értesz lineáris alatt?
Én a földi működést, amit szintúgy tiszteletben kell tartani és ápolni, mert nem tudjuk itt a Földön eljátszani, hogy lelkek, meg szellemek vagyunk. Mert nem csak azok vagyunk, de épp ezért jó nekünk, meg a világegyetemnek, mert elvégzünk egy jó nagy adag rendrakást. Ugyanis a test azonnal kiakad, ha valami odafent nincs rendben és nem szálldoshatunk továbbra is tündéri szárnyakon, gonoszkodón a másik tündérrel, észre sem véve önmagunkat. Valószínűleg ezért a legkegyeletteljesebb állapot embernek lenni ebben az Univerzumban. De ezért is a legnehezebb.
A non-duálist persze értem, de ez csak annyit ér, mint azt hallani egy virágról, hogy szép. Épp most egy beszélgetésemben hangzott el, hogy a harmóniát, ami a non-dualitás, ugyebár, legalább két dologgal kell aktívan keresni itt a Földön: 1. jól szeretni igyekezni, 2. a földi dolgokban szigorú rendet tartani (erre tanítanak a vallások, a hagyományok, jórészt) - és amikor ez a kettő találkozik (de egyik kell a másikhoz is, mert akinek nincsenek rendben a földi dolgai, vagy legalább a rend útján, az nem talál bele a jól szeretésbe, és aki nem igyekszik jól szeretni az elszáll és nem veszik észre a koszt maga körül), nos amikor találkoznak: ott a harmónia.
Az, hogy "értsd", vagy "tudd", nem szerepel ebben a felsorolásban.
A harmónia, amit nem gondolattal, nem elmélettel és még csak nem is tudással értél el: hanem cselekedettel, lelki aktivitással, hittel, bizalommal, kitartással, kereséssel, Élettel.
Ezért nem érdekel már annyira a tudás, bocsánat, ha bárkinek is szemet szúrok ezzel.
És teljesen tökmindegynek tartom, h lineáris, vagy nem duális vagy nem, már nem gondolkozom, és nem próbálkozom, és nem érteni akarok, legfeljebb amit a földi dolgaimban meg kell, mert különben nem tudok tenni valamit (pl. tudni melyik boltban lehet Beybladet, jót vásárolni, ami nem mindegy, milyen),
...mert ezt a nem poláris dolgot sem felfogni, sem megérteni, sem tudni nem fogom soha ebben az életben, úgysem, mert természetét tekintve ilyen. Csak csinálni lehet. Benne lenni, kiesni belőle, megint benne lenni, megint kiesni, és dolgozni rajta, hogy benne legyünk.
Persze sok mindennel el is lehet ütni az időt, amikor nem akarunk élni. Erre számtalan kísértést teremtett a világ. Intellektuálisok is vannak, sok. Spirituálisok is. Számtalan elmélet, filozófia, spirituális gyakorlat, könyv, film, gondolat, érzés, megtapasztalás, hit és hiedelemrendszer, tanácsadó intézet, önismereti klub, rezgésvizsgáló készülék, aurafotózó masina, energiaszint-mérő és agykontroll tanfolyam, csodatevő guruk, szeretet-és rezgésszint-emelő gyűlések és világmegváltó ötletek. Addig vagyunk ezekben tartósan és levakarhatatlanul, amíg szükségünk van rá: mert még nem teljesen ÉLÜNK.
Namaszte