Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Neo szerintem csak azután a lépés után lehetünk, amiről itt
2011. december 11. vasárnap, 21:56 | Aditi   Előzmény

Neo szerintem csak azután a lépés után lehetünk, amiről itt fentebb írtunk. :)

Szerintem ez az ego (a spirituális tudás) egyik legnagyobb csapdája: látni a hegy tetejét, arra fixálni a tekintetet, és közben megbotlani egy bozótban. A kisebb célokat is ki kell tűzni, a kisebb lépcsőfokokat is be kell járni ahhoz, hogy a nagyhoz egyáltalán odaérjünk.

Megtanulni jól látni az ösvényt, amin haladunk, a lábunk előtti területtel tisztában lenni, azzal, mit kell az útból eltakarítani, stb, és közben nem eltéveszteni a fő csapást: ez az igazán nagy feladat. És ez állandóan és újra és újra elfogadásra tanít. Mert nem kiszámítható az életünk, ha engedelmeskedünk neki, csak az elme akarja kiszámíthatóvá, tervszerűvé tenni. A változásokban pedig újra és újra el kell fogadnunk magunkat és az új helyzetet, újra és újra elengedni tudni, hogy legyen esélyünk belépni abba a dimenzióba, amiben tudatosan teremhetünk. (Mint Neoék). Terhekkel a hátunkon, bozóttal a lábunk alatt, szem elől tévesztve a célokat, függésekben ezt nem lehet. (Szerintem.)

Hogy mi értelme az élet programjának? Hát azt majd csak akkor tudjuk meg, amikor megcsináltuk, én így látom. De egyébként bizonyos számomra, hogy nem azok a célok, amiket elérünk, azok a helyek, ahová eljutunk, azok a tettek, amiket megteszünk. (Hogy pl. felneveltem egy gyereket, túléltem a világháborút meg egy halálos betegséget, példamutató családi életet éltem, vagy éppen sikeresen tartottam húsz szeretőt mindenki legnagyobb megelégedettségére, nincs gondom a megélhetéssel, mert "bőségtudattal" rendelkezem...stb.stb) hanem sokkal inkább az a tudatosság, belső erő, szeretet képesség, bölcsesség és látás, amelyet ezen az úton megszerzünk. Épp ezért lehetséges, hogy egy szerencsétlennek tűnő ember éppenséggel sokkal tudatosabb vagy sikeresebb (mondjuk a túlélésben pl), vagy éppenséggel sokkal többet ad a világhoz, mint a legtudatosabbnak tűnő, sikeres és kiegyensúlyozott ember.

Egyetértek, hogy a sorsunk írja a könyvet, de ebben a mágiában az is jó, hogy állítólag, ha megtanulunk jól élni, elfogadni, megküzdeni, menekülni, befelé nézni, kifelé figyelni, meditálni és cselekedni éppen akkor, amikor kell, akkor széppé válik az a sors, amit magunknak írtunk, mielőtt megszülettünk. Persze ehhez óriási nagy alázat kell.

Én most amúgy kivitelezhetetlennek látom, de ez szoc.problem, és épp attól vagyok berezelve, hogy igaznak érzem.

Namaszte