Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
hmmmmm
2011. december 10. szombat, 22:54 | Michaelita

érdekes az amiről beszámolsz, de valahogy így nem kerek a dolog. Mondjuk nem is lehet az, mert befejezetlen.

Volt már testen kívüli élményem többször (meditációban és álomban is), de nem rántottam vissza magam (és nem kapcsolódott hozzá félelem sem), úgyhogy végig tudtam követni, hogy mit tapasztalok.
Ez a forgásos élmény nálam akkor jelentkezett, amikor egy spirál galaxisba utaztam, s valahogy olyan volt, mintha én lennék a galaxis egy csillaga, vagy ilyesmi. Illetve önmagában is előfordult párszor, de nem éreztem azt, hogy nagyon zavarna (mintha a forgás is én lettem volna).

Visszaemlékezve legelőször valami hasonló, beszívós érzések kapcsolódtak a megszületésem időpontjára visszamenve is. Többször visszamenve már ez sokkal, de sokkal szelídebb.

Mi a tanácsom Neked? Egy pár dolgot mindenképp meg kellene tenned önmagad védelmére.
Nagyon erősen le kellene földelni magadat. Én egy fényszállal kötném magam a Föld középpontjához. Vagy bármivel földelhetsz, amit elég erősnek hiszel.
Azután az utazás előtt mindenképp szabnék magamnak időkorlátot, hogy mennyi idő múlva kell biztonsággal visszajönnöm a testembe. A Magasabb Énünk segítségével ez nagyon jól működtethető.

S esetleg - ha szükségesnek érzem - még valami védelmet is kérnék magamnak, valami olyasmi lénytől akit elfogadsz, akiben hiszel (Michael, Rafael, Gabriel, Jézus, Buddha, ...)

S ezek után visszafordulás és megtorpanás nélkül végigcsinálnám a dolgot, ha elég érett vagyok rá (ezt belülről érzed, hogy megérté-el rá, vagy csak a kíváncsiság hajt)
Mert ezzel, hogy nem csinálod végig csak a félelmeidet növeled és nem tudod meg, hogy milyen megtapasztalásban lehetne részed.

A visszajövetel után pedig megköszönném a segítséget, meg önmagamnak a bátorságot.