Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Sanyinak a Boldogságról!!! (És másoknak is... :)
2009. június 22. hétfő, 0:23 | Aditi   Előzmény

Kedves Sanyi!

Most megszólítalak! Ugyan nem ismerlek személyesen, de hallgattam az előadásaidat, és sokat olvastam a szövegeidet az oldalakon. Volt, hogy hozzászóltam egy-egy bejegyzéshez, vagy írásodhoz, volt, hogy kérdeztelek, de sohasem válaszoltál.

Nem tudom, miért van, remélem, nem azért, mert nem szívesen válaszolsz nekem. Talán feltétele a személyes találkozás annak, hogy eszmét-cseréljünk? Vagy van más feltétele? Volt pl. egy álmom, amit azóta sem tudtam megfejteni... megírtam. Szinte mindenkinek válaszoltál valamit, nekem egy sort sem...

Idáig hallgattam, gondoltam, ha nem hát nem, biztos, úgysem olyan fontos. De most olyan hihetetlen késztetést éreztem (megint) erre a bejegyzésedre válaszolni, hogy úgy döntöttem, "felkérlek" a táncra... Remélem, nem találsz tolakodónak...

Boldog lennék, ha válaszolnál nekem! Találtam egy klassz "művésznevet", de ha szeretnéd, szívesen bemutatkozom...
Köszönöm!

Bejegyzésedre reagálva (kíváncsian várom, te mit látsz benne...):

Olykor boldog vagyok, olykor nem.

Épp most néztem meg egy linket Tolle tanításiból. Gyönyörűen tanít. Éppen azt tudatosította bennem, amit az elmúlt időszakban élek: a tisztulást az elfogadásban. Elfogadni a fájdalmat, kisírni, szeretni magunkat, az életünket vele együtt. Elfogadni a sorsunkat az első lépés ahhoz, hogy túllépjünk rajta. Lehet, h a sorsunk csupa szenvedés, mert azt hoztuk le, olyan feladatokat. Egy velünk született gyógyíthatatlan betegség, vagy más testi fogyatékosság, és még sok más hiányosság, a szeretet hiánya okozhat ilyen sorsokat. Rájöttem, hogyan kell elfogadni, átölelni, imában megtisztítani ezeket. De bármennyire is minden pillanatban lehetséges, mégis emberi mivoltunknál fogva eltart egy kis ideig, mire minden kitisztul.

Ezért örülök annak, amit ad az élet. Egy finom ételt. Egy jó mozit. Egy nyaralást a kisfiammal. Egy jó szeretkezést. Ilyenkor boldog vagyok. Aztán olykor képes vagyok elfogadni a pillanatot a maga teljességében, fájdalmában, gyönyörében, mindezekkel együtt. Ilyenkor is boldog vagyok. És ilyenkor segíteni is tudok másokon. És ez is boldoggá tesz. Még a fájdalom is épít. Aztán néha máskor mégis elkap a félelem vagy más, rossz érzés. Kiesek a flow-ból. Ilyenkor boldogtalan vagyok.

Ez egy folyamat. Hol boldogok vagyunk, hol nem. Míg a végén képessé válunk elfogadni az életünk minden egyes pillanatát olyannak, amilyen. De addig is vigyázzunk a szavakkal, mert MINDEN ÉS AZ ELLENTÉTE IS IGAZ!

Egy tánc, egy kézfogás... miért lenne ez kevésbé szeretet, mint a "belső megélés". HISZEN CSAK A BELSŐ MEGÉLÉSEN MÚLIK... Miért lenne felületesebb az öröm, amit szerzünk magunknak, vagy másoknak, mint a belső csend? MINDEN ÉLET. MINDEN SZERETET. az egész Univerzum. Minden jó, és minden rossz benne.

Csak az ítéleteink választanak el tőle. A Boldogságunktól. És minden, hangsúlyozom, minden, ami elválaszt, ítélet. Ha ezt valaki alaposan végiggondolja, először elrémítő. Hiszen még a szavak is elválasztanak a csendtől. Minden, a látható világban az elválasztásról szól. A teremtett világunk illúzió, de abban élünk. Ott vannak az élményeink, a tapasztalataink. Hogyan is lehetnénk boldogok, ha elutasítjuk ezt a világot? Ez a világ is mi vagyunk!!! Csak annyi az egész, hogy nem kell ragaszkodni hozzá. Meg félni tőle. Csak játszani kell.

Boldogság?

Mindenkinek más és más. Valóság és illúzió egyben. A MINDEN elfogadása.

Egy jó somlói galuska a teljesség maga .... :)

Namaszte

Aditi