Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
csakhogy tudjuk, hogy élünk
2011. november 26. szombat, 20:18 | Michaelita

Arany Drága Kavics!
Nagyon örülök, hogy olvashatom soraidat!
Az hogy könnyedén odadobtam a blogot, az azért túlzás. Nekem sem ment ilyen könnyen.
Mert én is megszenvedem a szürke fényszegény napokat és van, hogy annyira igyekszem belülről kompenzálni, hogy épp a másik végletbe sikerül esni.
A mostani megkísértős időszak sem könnyű, még akkor sem, ha több megpihenős időszak is adódik benne, mint más ilyen időszakokban. Illetve, van hogy fellélegzek, hogy jaj de jó ez most könnyebb, mint előző években ilyenkor, no akkor jön egy jó kis sumák fonák helyzet, s csak utólag jövök rá, hogy hoppá, jó lesz éberen, tudatosan figyelni.

Aztán az olyan bejegyzések, hogy "Most és általában is nagyon jól vagyok!" vegyes érzelmeket váltanak ki belőlem. Irígylem az íróját, bármennyire is negatív érzésnek számít mindez. Ez van, ennyi telik ki most tőlem (magamnak nem hazudhatok, másnak meg nem érdemes)

Évikém!
Csak akkor mélyreható, ha Te mélyrehatóan szeretnél rá válaszolni (én ezt úgy tanultam, hogy "a kulcs a keresőben van"). Mert aki csak egy felületes válasszal akar rá válaszolni, azt is megteheti (még ha mi tudjuk, hogy az nem is éri meg a fáradtságot, akkor is).

Miklós!
Ezek szerint úgy-ahogy elrendeződtek a dolgok körülötted és már szokod az új helyet?
Nem piskóta amit megcéloztál. Merthogy szerintem a megfogni az Isten lábát nekem nagyon nagy dolognak tűnik Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én már annak is nagyon tudok örülni, ha megértem a világban megnyilvánult voltát.

Igen, igazat adok nektek, amikor azt írjátok, hogy minden jó, úgy ahogy volt/van és jó, hogy élek (itt és most:)
Bármennyi erőfeszítésbe is kerül az élet megpróbáltatásait elviselni, a kísértéseket felismerni, az érzéseimet és az erőket/energiákat áramolni hagyni, mégis nagyon örülök annak, hogy itt (Magyarországon) és most élek/élhetek. Le nem mondanék erről, bármit tartogat is nekünk még a jövendő.