Szereted a munkádat?

"A vágyak megélése, a boldogság. (nagyon leegyszerűsítve)"

Nos, ezt tényleg nagyon leegyszerűsítetted. Ráadásul, a vágyak okozta kielégülést boldogságnak hívod, ami arra utal, hogy Te sem voltál még boldog ebben az életedben, vagy csak nem vetted azt észre!

Sokan vannak így, hogy az örömről, a tartós jókedvről és felszabadultságról azt hiszik, hogy az már a boldogság. De ha egyszer megtapasztalod majd a boldogságot, akkor tudod, hogy ezek a nagyszerű élmények a nyomába sem érnek annak, és a jellegük is más!

Az örömet a siker érzése, valaminek az elérése, beteljesülése váltja ki. Ráadásul, egy idő után el is múlik a hatása, vagyis a felszínen jön-megy, nem állandó dologról van szó.

A boldogság ezzel szemben nem egy felszínen áramló érzelem, hanem a lelkünk kiáradása, az Önvalónk maga. Nem valami okán jelenik meg, hanem az ego részleges megnyílása vagy teljes feloldódása ad lehetőséget a megtapasztalására.

A boldogság én magam vagyok, a valódi énem az, ezért az nem jön és megy, hanem mindig jelen van, legfeljebb nem mindig tapasztalja a felszínen lebegő figyelem!

Egy hasonlattal élve, olyanok ezek, mint a Föld, amelyik ha csak a felszínét érzékeli, akkor mindenféle erőket megtapasztal: szél, víz, tűz, fagy.

De ezek a felszínen ahogy megjelennek, idővel el is tűnnek.
A mélyén viszont van egy erő, a láva, ami mindig ott van, viszont csak akkor tapasztalja, ha a kéreg megnyílik és az a felszínre tud törni. A láva, az saját maga, a saját anyaga, és akkor is ott van, amikor a felszínen nem látható!