Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Én nem mondtam, hogy ne Isten vezérelt volna ide, de teljesen
2011. november 17. csütörtök, 9:16 | pohar   Előzmény

Én nem mondtam, hogy ne Isten vezérelt volna ide, de teljesen más okokból, mint azt saját magadból kiindulva gondolnád. Még megkérdezni nem tudtad, mert te véled, hogy "tudod", hogy ki miért van itt.
Jézus sokmindent mondott, van aki ezt szereti ismételgetni a szavaiból, van aki azt.
Én is a meghasonlásról, vagy más szóval az elengedésről beszéltem amikor Jézusnak azt a kijelntését idéztem, miszereint én nem a békével jöttem, hanem fegyver van a kezemben...

Isten kint és bent.
Igen az ember végső legtisztább állapota, mint Jézus Krisztus. És igen az ember is Istenhez hasonlatos és tökéletes, De ezt az állapotot nem Önmagán keresztül éri el, hanem Jézus Krisztuson keresztül (senki nem mehet az Atyához, csak is Énáltalam).
Csak akkor tudnád elérni önmagadon keresztül, ha már isten lennél, és csak "megvalósítanád" magad. De Isten csak Egy van, és nem lehetsz belőle Egy, hanem te is az Egyben lehetsz.
Én benne, Ő bennem. Jézus nem hangoztatja, hogy Ő is isten, csak azt mondja, hogy Ő Isten fia, és Ő semmit nem cselekszik önmagától, csakis azt teszi amit az Atyja akar.

Te szereted a múltadat a tapasztalataidat, én nem.
Mert a múltam és a tapasztalataim miatt egykor nagyon erősnek, bölcsnek, "tudatosnak" hittem magam, és még azt is hittem, hogy tudok bármit is az Igaz szeretetről.
De ez mind hazugság volt. Akkor áldottam a sorsom, most szégyenkezem miatta.
Hiába is látom ezen tapasztalatok segítségével, hogy ki mibe van beleragadva, mert nem tudok érte semmit sem tenni. Legalább is olyat nem amit ti értékelnétek, olyat ami látványos.
Mert csak azt tudom tenni, hogy kérem Istent, hogy segítsen megnyitni a szíveteket, de ő csak úgy tudja ezt megtenni, ha elveszi azt amitek van, és ekkor meg azt kérem Istentől, hogy mégse vegye el, mert szenvedtek nélküle.

Én szeretném, ha olyan ember lehettem volna, akit születésétől fogva az Isten szeretetére nevelnek, akivel eljárnak templomba, akinek a kötelező olvasmánya a Biblia lehetett volna.
Én szeretném ha egyszerű ember lehettem volna, akit az én és más emberek tapasztalatai, szavai, gondolati nem emeltek volna egy hamis magasságba. Ha elvenné azt amit "tudok".
Arra vágyom, hogy Isten tartson meg egy egyszerű embernek, akinek vannak hibái, vétkei, mert nem elég erős, hogy megállhasson. Aki nem több másoknál, és ha mégis az csaki Isten akarata és nem az én érdemem.
Akarom érezni a szívemet, ami vérzik, ha másnak fájdalmat okozok, vagy akarom érezni a vétkeim súlyát, hogy Isten megbocsáthasson és soha többé nem akarom az ártatlanságomat hangoztatni, a karma tanával, vagy a tapasztalatok fontosságával, vagy a minden úgy jó, ahogy van bölcsességekkel.
Számomra ez az Élet. Mert az Élet az a Lélek, és én ilyennek látom a Lelket.
Nem lehet soha egyensúlyban a világban, mert nem ez az otthona.