Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Nem azért írtam Éva, hogy már mindent elmondtam, mert megbántott
2011. november 15. kedd, 13:29 | pohar

Nem azért írtam Éva, hogy már mindent elmondtam, mert megbántott volna valaki is és most durciznék.
Egyrészt azért döntöttem így, mert én tényleg úgy gondolom, hogy mindent elmondtam, amit fontosnak tartottam, másrészt meg, mert nem mondok olyat ami megerősít titeket, mert az hazugság lenne. Inkább azt teszem, hogy ha jót nem tudok mondani, akkor inkább vak leszek és néma.

Aztán még ott van a lemondás is amiről nagyon szívesen értekeznek az emberek, de nem tudnak belegondolni, abba, hogy vajon mi marad ha már mindenről lemondtál?
Vagyis helyesebben, nem is az ember mond le róla, hanem egyszercsak eltűnik az ember feletti hatalom. Ugyan úgy eszek, mint eddig, ugyan úgy iszok, nézek tv-t, olvasok, netezek, De nem csak hogy nem jelentenek semmit, de még zavarnak is.
AZ Istenbe vetett hit egyszer csak elveszi azt ami vagy, vagy aminek hitted magad. Az önmagam, és annak csodálatos megvalósítása többé nem lesz cél.
Alázatosan figyelsz és vársz, mert nincsenek céljaid, terveid, nincsenek utak, vagy feladatok.
Ez tényleg lehet kívülről irritáló, lehet, hogy félelmet kelt, és önszántából senki sem választaná.
Nincs semmilyen akaratom. Abszolút semmi.
Csak kérek. Amit kérek azt általában megkapom. Így számomra az ember teremtő hatalma is Isten akaratának a függvénye.

Az embereket nem lehet Isten felé téríteni. Sem nem lehet nekik hitet adni benne. Ezt mind csak Isten tudja megtenni. Ez az ő akarata.
Téves elképzelés, hogy én félelmemben, bánatomban, gyászomban (köszönöm szépen a lányom jó egészségnek örvend :)), végső elkeseredetségemben fordultam Isten felé.
Nem. Ő csinált mindent úgy, hogy ez így legyen.
Mert csak azt lehet megvígasztalni aki szomorú, azt lehet felemelni, aki lent vant, annak lehet adni, aki kér.