Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szerintem...
2011. november 05. szombat, 18:36 | Éva.

...akkor lesz az élet ,,nyugodt,csendes és sima",ha már elvégeztük a dolgunkat,és ,,megtanultuk amit kellett''.
Addig pedig szerintem jó oka van annak,hogy nem olyan,mert nyilván éppen ezeket a nem nyugodt, csendes és sima dolgokat is meg kell élnünk,hiszen ha igaz,ezért /is/ jöttünk.
Jó mondás az ,hogy az ,,élet nem habos torta'':) Bár én így megfogalmazva nem egészen értek egyet vele. Az mondanám,hogy nem CSAK habos torta. Mert igen is vannak csodálatos pillanatai,csodálatos életszakaszai,és persze vannak küzdelmesek is.

Igen,lehet hogy igaza van annak akit idéztél,hogy ilyenkor rosszul csinálunk valamit.Valószínű,hogy így tűnik ,,kívülről'',de én azt tapasztaltam,hogy ez -nekem legalábbis- mindig kellett.
Kellett mert abból a helyzetből kellett valamit megtanulnom. Arról meg nem is beszélve,hogy ráadásul mindig az én döntésem volt,hogy azt az életszituációt választottam. Dönthettem volna másképp is. Nem?:)
Ha magamból indulok ki,én mindig szándékosan választottam azokat a lehetőségeket,amire kívülről
mindenki azt mondta volna,,,te hülye vagy'',de nekem mégis arra volt szükségem,mert tanulni-, tapasztalni valóm volt ott abban a ,,szerepben'',szituációban. És én választottam. Pont ez a lényeg.
Nem csináltam semmit rosszul, pont azt csináltam ami nekem kellett pont akkor.

Tehát szerintem az élet nagyon sokáig nem lehet nyugodt ,csendes és sima. Mindaddig amíg dolgunk, elintézni-megélni valónk van. Azt hiszem ahhoz ,hogy ez a kijelentés igaz legyen,tartósan,és ne csak pillanatokra,ahogy Te is ott a buszon megélted,hogy ne csak egyfajta pillanatnyi egységélmény legyen,ahhoz nagyon is sokat kell tennünk magunkért,hogy örökké ,tartósan ebben az állapotban lehessünk már.

Azt hiszem maga az élet az se nem ilyen se nem olyan.
Hogy milyen az mindig tőlünk függ,az éppen aktuális tudatállapotunktól. Hogy mikor szenvedés,és mikor nyugodt ,csendes és sima. Vagy mikor ,,habos torta". Ez mind csak attól függ,mit hogy élünk meg.

És szerintem nem rontunk el semmit!
Csak tesszük a dolgunkat. Mindenki a magáét:) Néha ajándékunk egy ilyen örökkévaló pillanat /ami veled is megtörtént/. Keveseknek sikerül is ezt a pillanatot végleg megragadni,és azt hiszem itt az oldalon is a legtöbben erre törekszünk. Hogy a létet egyszer úgy élhessük meg/de már tartósan/ ahogy Te is pár pillanatra átélhetted,hogy ,,nyugodt,csendes,és sima''.
Csak hát addig ugye zajlik .... És szerintem ez pont így van jól. Utólag ugyanis mindig kiderül:)