Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Egyetértek: amiről írsz, az az azonosulás elengedése. Nem az a
2011. november 02. szerda, 12:59 | Aditi   Előzmény

Egyetértek: amiről írsz, az az azonosulás elengedése.

Nem az a lényeg, hogy mid van van nincs, valójában nem azért kapod, hogy legyen Neked. Mégis, megélheted, még az illúzióját is, hogy van gyermekED, házAD, hatalmAD, földED, tudásOD....stb.

Ezek mind hozzátartoznak az élethez. Egy királynak tudni kell élni a tisztével, ez a hatalma, egy szülőnek ugyanígy. És lehetnek "birtokaink" itt a Földön, "csak" a kísértést kell legyőznünk, hogy azokhoz ragaszkodjunk, az elveszítésüktől féljünk.

Cak arról kell lemondanunk az életben és rendszerint azt veszítjük fájdalmasan el, amivel azonosulni kezdtünk, amiről elhittük, hogy a MIÉNK, mi uraljuk, mi irányítjuk a sorsát (sorsunkat), és nem csak ajándéba kaptuk az élettől, aminek valaki mÁs az URA. :)

Ezért mondja egy mester: "Önként mond le arról, aminek az elveszítése fájdalmat okozna." Jó gyakorlat, igyekszem segítségül hívni a saját élemben.

Valójában semmiről sem kellene lemondanunk abban az esetben, ha tudunk mindig mindennek feltétel nélkül örülni, a változást feltétel nélkül és örömmel elfogadni, és mindig bizalommal lenni, hogy nem véletlenül, és értünk, és az egész világért van.

Önmagunk nagysága? Hát az ember mindig is nagynak képzelte magát, de az csak a tévhite, az csak a földi valóság illúziója miatt van. Ugyanakkor furcsa lenne úgy élni, hogy nem látjuk egy egy dolognak, amire képesek voltunk látni a nagyságát, értékét, erejét. És nem olyan könnyű ezt elválasztani, mert az elme duálisan lát: vagy van valamid, vagy nincs. Abban a harmóniában lenni mindig, ami a földi, megengedett birtoklás, és az égi elengedő, hajlékony hála egysége, hogy használd az akaratod, teremts megélhetést, de közben soha ne feledd azt, hogy ez valójában mind illúzió, hát ennél nehezebb feladat az ember, az elme számára nincs. Ezért (is) vagyunk itt.

Tudom, hogy képesnek kellene lennünk mindig mindent újra és újra elengedni, és felajánlani Istenünknek. Hogy képesnek kellene lennünk így élni. De tudni ezt, nem elég.

Olykor sikerül.

Namaszte