Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Az előző hozzászólókat egészíteném ki néhány gondolattal. Én
2011. október 25. kedd, 17:42 | szildiko1

Az előző hozzászólókat egészíteném ki néhány gondolattal.

Én először köszöntöm őket, ezzel is megmutatva, hogy fontosak. Ugyanis minden érzésnek jó szándéka van. Az már más kérdés, hogy akkor, abban a helyzetben nem biztos, hogy szükségesek, sőt éppen gátolnak. Viszont a jó szándékot méltányolni kell.

A következő lépésben megnézem, hogy egyáltalán a én érzésem-e, vagy átvettem valakitől. Most bizonyra sokan csodálkoznak, hogy miről is beszélek. Mondok néhány példát. Amikor a kedvenc filmedet nézed, és beleéled magad a hősöd érzéseibe, akkor azt átvételnek nevezzük, hiszen nem veled történnek az események, mégis azt érzed, amit ő. Meghatódsz, dühös leszel, még a testi tüneteket is produkálod.

Ez még erősebb akkor, ha a családtagjainkról van szó. Bizonyára megfigyelted, hogy némelyek azt mondják, „én sem szeretem ezt vagy azt, mert apám sem szerette.” Vagy „félek a kutyától anyu is félt.”
Vannak olyan átvett érzések, amelyek hasznosak, és vannak, amelyek gátolnak, és érdemes változtatni rajtuk.

Szóval az enyém-e az érzés, vagy éppen valamelyik felmenőmé? Ezt onnan tudom meg, hogy elkezdek kutatni az emlékezetemben, hogy vajon van-e okom az adott módon érezni. Például arra jövök rá, hogy vajon lehet- e engem szeretni? Vagy féltékeny vagyok. Esetleg magányos, netán minden apróságra robbanok. Félek a gyerekszüléstől, vagy nem tudok kiállni magamért.

Gondolkodom, és arra jövök rá, hogy mindig szeretet vett körül. (Nem volt okom a féltékenységre, mindig sokan voltak körülöttem, és a többi.) Ha erre rájöttem, elkezdem keresni, hogy vajon a szüleim, nagyszüleim közül kinek volt oka így érezni? Rendszerint meg is találom, - nem mindig, mert gyakran kevés a családi információ – de ha igen, ebben az esetben szeretettel és tisztelettel visszaadjuk az érzést a rokonunknak, annak, akié eredetileg volt. (Családállításban vannak erre oldó mondatok, rituálék.)

Ha viszont enyém az érzés, akkor, például utána járok, hogy mi a jó célja, és hogyan lehet ezt a jó célt más módon elérni? Vagy belemerülök, és hagyom hatni.
Én mindenképpen foglalkozom velük, mert azt tapasztaltam, hogy ha elnyomom, még erősebben jelentkeznek, és olyan helyzetben, amikor aztán nagyon képesek rombolni.