Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Domoszlai Katalin képe
A játszmák
2011. október 25. kedd, 9:43 | Domoszlai Katalin   Előzmény

oka, hogy sem magunkat sem a világot nem tudjuk elfogadni.

A leggyakoribb szerintem amikor a nem vagyok oké ember keres valakit, akit irigyel és keres valamit amibe beleköthet. Még a megvilágosodottakra, Istenre is képesek fröcskölni. Hibát mindenkiben lehet találni.
Ha belekötök a másikba és lenyomom, akkor rövid ideig jól érzem magam, mert a belső feszültséget kiadtam.

Hosszú távon viszont visszaüt, mert egyrészt a karmája visszaköszön, másrészt, hárítva van a belső önvizsgálat és a felelősség felvállalása. Megrekedést okoz, az illető saját magát zárja a negatív gondolatai börtönébe.

Ugyanez a helyzet a sajnáltatós-mártír játszmákkal. Más az előjel, de a végeredmény ugyanaz, aki be lett húzva, a játszma elején még jól érzi magát, a végén már csak kifacsart szivacs.

A megoldás: megadni saját magunknak a szeretetet és az elfogadást. Ezen minden ember végig megy. Ha nem szereted magad, a világtól is csak ezt kapod.

A Sirály csomagokból alap az őszinteség növelése is, ajánlom mindenkinek, aki egy helyzetet egy másik emberrel akar megoldatni. "Ha Te ilyen és ilyen lennél", vagy "ha ezt meg ezt tennéd...", "akkor lenne nekem jó", na ha ezt fülön csíped, lehet torokcsakrára gyúrni.

Még visszatérve az elfogadás fontosságára, azt is el kell fogadni, hogy a személyiség átalakítása bizony évekbe telik, pl az elszakadás elfogadása és feldolgozása is. Nem véletlen a szülői környezet hatása, hiszen azt nem kapod meg, ami nélkül meg kell tanulnod élni, abból is jó sokat kapunk, amit eddig elhárítottunk, azt az élet bizony lenyomja a torkunkon. A torokcsakra, az igazság felismerése, a kommunikáció fejlettsége szükséges ahhoz, hogy tudjam az igazságot, utána jön a szív a feldolgozással, elfogadással.