Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
csak hagyd őket lenni, létezni
2011. október 22. szombat, 13:24 | Michaelita

Az érzéseink, érzelmeink vannak, és jönnek-mennek, ha akarjuk, ha nem. Ők is hozzánk tartoznak valamilyen szinten, tehát természetes dolog hogy vannak.

A problémák csak abból adódnak, ha nem mi uraljuk és irányítjuk az érzéseinket, érzelmeinket, hanem ők minket.
Véleményem szerint - és én ezt igyekszem megvalósítani is - a cél a felismerésük, a tudatosításuk és a valamilyen mértékű átélésük.
Ha eljutok odáig, hogy felismertem és megengedem, hogy átéljem és ha lehetséges, akkor valamilyen mértékig megnyilvánítsam, akkor már nincsen ok arra, hogy tudattalanul irányítson.

Merthogy tudattalanul irányít akkor, ha elnyomom, mint nemkívánatos valamit és nem hagyom tudatosulni. S ez azért rossz, mert ilyenkor nem a mi kezünkben van az irányítás, hanem az adott érzés/érzelem veszi át az irányítást és sokkal erőteljesebben nyilvánul meg, mintha a keletkezése idejében tudatosan átéltem volna.

Egyébként nincsen olyan, hogy rossz érzés, csak mi nyilvánítjuk annak, mert megijedünk, megrettenünk tőle, vagy az intenzitásától. Tehát a tudati hozzáállásunkkal tesszük úgymond jóvá vagy rosszá (nemkívánatossá).

Az érzelmeknek van egy olyan jó tulajdonságuk, hogyha hagyjuk a maguk ütemében jönni és hatni ránk, akkor amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is mennek (elmúlnak és tovább nem hatnak ránk).

S igen, vannak felszíni és mélyen elrejtett rétegei is, ahogy a Kati nagyon szépen leírja.
Mi dolgom velük? Annyi, hogy összeszedjem a bátorságomat és megismerjem őket, hogy ne befolyásoljanak tovább.

Létezik olyan lelki gyakorlat, hogy érzelemkontroll. Ez azt jelenti, hogy reggel, a nap kezdésekor eldöntjük, hogy az adott napon kicsit, nagyon, közepesen vagy erőteljesen hagyjuk megnyilvánulni az érzéseinket/érzelmeinket.
S persze közben megfigyeljük magunkat, hogy mindez hogyan és miként hat ránk.