Volt már spirituális élményed?

Na igen, Dánia sincs közel, persze, ez igaz. Azt hiszem, nem csupán nekem volna erre szükségem, hanem a családtagjaimnak is.
A meg nem született testvér miatt nem érzek bűntudatot, rákérdeztem azóta, és én biztosan nem sejtettem, hogy ő lehetett volna. Egyszerűen csak azt gondolom, mindnyájan tartalmasabb, boldogabb sorsot tudhatnánk magunkénak őáltala. Kár ezen gondolkodni. Mellesleg, az élő testvérem születését folyton sürgettem, őt akartam, mert már mindenkinek volt testvére az oviban. (Elég kicsi a korkülönbség köztünk ettől függetlenül.) És szerettem is, nem volt bennem féltékenység.
Gyermekágyban nem halt meg senki, sőt, nagyon sok felmenőm él még, valamennyi ismert ősöm magas kort ért meg. Elvetélt gyermek éppen lehetett, de erről sincs tudomásom. Fogyatékos sem született. Anyum terhességéről tudok csak, ő ezt áldásként élte meg. A szülés viszont nem úgy alakult, ahogyan kellett volna, sem nálam, sem a testvéremnél, én konkrétan majdnem meghaltam, az orvosok hibájából. Mindketten nehezen születtünk meg, viszont természetes úton. Ezt sokszor hallottam, azt azonban anyum mindig sietett megjegyezni, hogy mikor már a karjában voltunk, az mindent feledtetett.
A nőgyógyászati problémám a napokban megoldódott, és nem akarom elkiabálni, de azóta a férjem is másképp viszonyul hozzám. Hamarosan kiderül, felül tudunk-e emelkedni a kicsinyes sérelmeinken vagy sem, hogy együtt vagy külön folytatjuk.