Politizálsz?

A hozott betegségekkel kapcsolatban van tapasztalatom, bár ez az "előző életből hoztad, mert ott csúnya voltál" dolog engem sem nyugtatott meg és nem segített a megoldásokhoz. Lehet, h az ok-keresést ily módon is lehet folytatni, és meglelni, sokak számára talán ez az egyetlen út. De én úgy látom, nem mindannyiunknak. Azt gondolom, inkább a pszichének, az elmének szükséges a magyarázat mindenképpen. Aminek meglátja az okát, értelmét látja kioltani, és ezzel már el is kezdtük a változtatást.

De változtatni (elindulni a gyógyulás útján) szerintem máshogy is lehet. Én azt az utat kezdtem el járni, és jelentem, eddig működött, hogy azt tudtam egyszer csak mondani: " felnőtt vagyok. Mindegy, milyen okok és kik által kaptam ezt a betegséget, immár az enyém, az életem része. A szüleim felneveltek, a felmenőim már nem élnek, és ha élnének sem kompetensek az én ügyemben. Mindegy ki akarta, a szellemem, az Isten, vagy ki (az tuti, hogy nem "én": vagyis ez életbeli egóm - ezért szenvedek tőle ), itt van velem. Ami azt jelenti, mégis, egyedül én vagyok kompetens a probléma megoldásában, és ha megkaptam, az erőt és képességeket is megkaptam, vagy az erőt és tudást, hogy megteremtsem azokat a képességeket, amelyek a problémám megoldásához vezetnek."

És igazam volt. Ez nekem elegendő volt az elinduláshoz, és egy hatalmas terhet sikerült is leraknom.

Most már tudom, h a betegséget, valóban, csak ajándéknak lehet felfogni, és valójában az is. Mert az élet osztja (az univerzális összefüggések, tágabb összefüggések, mint amit látni tudunk) a szerepeket, amit egy egy életben játszunk, és adja hozzá a "hozományt", jó és rossz dolgokat, ezen az egónak nincs esélye változtatni (azzal születsz, amivel születsz). Ezért nem is érdemes az egóval próbálkozni ezeket eltüntetni, ezektől megszabadulni. :) csak a szívvel, amely elfogad a letagadás helyett lehet a megoldásokat meglelni, eljutni arra a szintre, ahol ezek a dolgok előálltak, még az élet megkezdése előtt.. És pontosan ez által fedezhetjük fel azt az erőt, amelyet kibontani vagyunk képesek, és csakis akkor, ha elfogadtuk a helyzetet, és alázattal tesszük azt, amit a helyzet kíván, a gyógyulás felé. (nem amit az egó akar.)

Ez a sors (a szellem, az élet, az Univerzum törvényei, az "Isten akarata") elfogadása egyben.

És azért ajándék a betegség, mert azt a hatalmas szellemi erőt, tudatosságot és szeretet-képességet amit ez által az út által nyerünk (belső út), csakis így nyerhetjük meg, és csakis mi. :) Aki nem hordozza ezt a terhet, más jellegű tehetségeket, képességeket, erőt és tudást nyer. Ilyet, csak mi. :) Te, a te életed által, és így valójában így bonthatod ki a saját életed, saját maga tudatossága és elfogadása által.

Remélem, egy kicsit segítettem.

Namaszte.