Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Elfogadni azt ami van, a valóságot!
2011. október 01. szombat, 22:55 | e-andi   Előzmény

Tudatos álom – 4. szint

Álom:

Egy számítógép billentyűzete előtt vagyok. Kiválaszthatok és beírhatok egy város nevet és megnézhetem, hogy milyen az adott város, vagy épp mi zajlik ott. Mit is nézzek meg, valamiért Új-Delhit írom be. Talán megfordult a fejemben, hogy miért épp ez jutott eszembe, mindegy megnézem, mi van ott. Amikor enter-t nyomok, hogy megnézzem, milyen képet látok ott, akkor egy kicsit megijedek. A képernyőn sok-sok dinoszauruszt látok, mintha tömött sorban lennének. Gondolkodni kezdek, hogy ez nem lehetséges. Új-Delhi az egy város, arra számítottam, hogy nagy emeletes épületeket fogok látni, egy nyüzsgő város képét, kicsit felülről nézve. Mi ez? Nem értem, hogyan lehetséges, ha beírom egy város nevét, akkor a dinoszauruszok jönnek fel. Valami össze van keveredve benne. Nem jó a program a gépen. Már éppen be akartam írni egy másik város nevét, hogy teszteljem a programot, amikor felébredtem.

Az, hogy egy adott álom nekem mit jelent, azt legjobban ébredés után tudom értelmezni. Már nem álmodom, de még ébren sem vagyok teljesen.

Több jelentését találtam az álomnak.

Mielőtt beírtam Új-Delhi nevét, már megvolt a fejemben a kép, hogy mit fogok látni a képernyőn. Nagy épületeket, nyüzsgő várost. Amikor megláttam a dinoszauruszokat, akkor a fejemben elképzelt város-kép nem egyezett a képernyőn látott képpel. Én eddig úgy tudtam Új-Delhi egy város, arra számítottam, hogy egy várost fogok látni és nem dinoszauruszokat. Álmomban azt gondoltam az én fejemben levő gondolat a helyes, hisz tudom, hogy Új-Delhi egy város és a program a hibás. Mi van ha fordítva van? Mi van ha a program jó…és a fejemben levő gondolat a hibás. Azt éreztem, hogy az álom azt üzeni nekem, hogy nem akarom elfogadni azt, ami a valóság, amit látok, vagyis a dinoszauruszokat. Mert azt akarom látni, amit elképzeltem, vagy ami a tudatomban van és nem azt, ami a valóság. Mi van, ha Új-Delhiben tényleg dinoszauruszok vannak. Azt üzente az álom nekem, hogy fogadjam el azt, ami van és úgy, ahogy van. Új-Delhit akartam látni, Új-Delhiben pedig dinoszauruszok vannak. Ez a valóság.

Aztán eszembe jutott, hogy amikor a tudatos álomban vagyok, akkor szoktam felébredni, amikor összehasonlítom az „éber” valóságomat az álomképpel, és ha eltérést találok, akkor felismerem, hogy álmodok és utana rögtön fel is ébredem. Most is ez történt. Ez nem egy tudatos álom volt, de akkor ébredtem fel, amikor nem fogadtam el azt, amit látok. Álmomban Új-Delhiben dinoszauruszok vannak, de én ezt nem fogadtam el. Keresni akartam egy másik várost. Azt akartam, hogy amennyiben én beírok egy város nevet, és a fejemben van egy kép, hogy egy város, hogy nézhet ki, azt várom el a programtól, hogy ezt mutassa meg nekem. Csakhogy a valóság lehet más is, mint amit én elvárok.

Ez segített megérteni, és talán válasz arra a kérdésemre, amit feltettem, hogy hogyan tudnék tovább lépni a tudatos álmodás 4. szintjére. A tudatos álom 4. szintjén az álmodó képes irányítani az álom cselekményét, szereplőit, önmagát. Sanyi írása szerint: „Ha sikerül elérned a tudatos álmodás tudatállapotát, akkor ott megidézhetsz: feldolgozatlan emlékeket, konfliktusokat, személyeket, vagy saját érzéseket, fájdalmakat, gátlásokat. Ezek sokkalta könnyebben fognak előjönni, mint éber vagy meditatív állapotban és a feldolgozásuk is ezerszer könnyebben megy majd”

Igen ám, csak ehhez az is hozzátartozik, hogy a tudatos álmomban megláthatok, megtudhatok valamit, ami a tényleges valóság. Vagyok-e olyan tudatossági szinten, hogy amit látok, hallok, azt el tudjam fogadni, bármi legyen is.

Most úgy érzem, azért ébredek fel a tudatos álmomban abban a pillanatban, mikor rájövök, hogy álmodom, mert ha rájövök, hogy álmodom, akkor képes leszek írányítani az álmomat, esetleg meglátni a valóságot, erre viszont még nem állok készen. Hiszen az előző álmom is azt mutatta, hogy nem fogadtam el, amit láttam.
Ha a tudatosságom eljut oda, hogy bármi történik is velem a tudatos álom 4. szintjén az el tudom fogadni úgy, ahogy van, akkor tovább tudok lépni a tudatos álmodás 4. szintjére. Meg kell dolgoznom magamat, ahhoz, hogy a valóságot képes legyek meglátni, és ne legyenek elvárásaim, hanem egyszerűen fogadjam el a valóságot.

Az, hogy tényleg így van-e és én úgy tudok tovább lépni a tudatos álmodásban, hogy elfogadom, bármit tapasztalok is ott, azt most még nem tudom. A tapasztalatom fogja megadni rá a választ.

Az is felmerült bennem, hogy furcsa, hogy feltettem a kérdésemet az oldalon és én most úgy érzem, hogy a saját álmom adott választ a kérdésemre. Azt szokták mondani, hogy minden kérdésre bennünk van a válasz. Biztos így van, csak én még nem tudom, mert elég sok kérdésemre még nem tudom a választ megadni saját magamnak. A tudatom azt nem hittel el, hogy én saját magamnak erre a kérdésemre tudnék választ adni. Azt viszont el tudtam hinni, hogy valaki, mondjuk Sanyi tudna nekem válaszolni. Szívből tettem fel a kérdést és tényleg szerettem volna tudni rá a választ. Feltettem a kérdést és a lelkem megadta rá nekem a választ.

Attól függ, hogy egy kérdésre megkapjuk-e a választ, hogy a tudatunkkal el tudjuk-e hinni, hogy tudjuk rá a választ valahol belül mélyen. Amit el tudunk hinni, arra képesek is vagyunk.