Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Andesznek
2011. szeptember 20. kedd, 14:26 | Látogató   Előzmény

Szia Andesz!

Látom, hogy már három éve annak, hogy megírtad ezt a bejegyzést. Sajnos csak most akadtam rá a neten, és úgy érzem, reagálnom kell rá, mert én is sokáig jártam hasonló cipőben, és néha még most is ez a helyzet. A leveledet olvasva egy kicsit olyan volt, mintha magamat látnám. Remélem, hogy azóta már javult az életed, és feleslegesen írom ezt a bejegyzést :)
Nekem az jön át a soraidból, hogy az érzelmek terén vannak nehézségeid. Szerintem mindenképpen meg kellene próbálnod valahogy kontroll alá vonni őket, mert ha túl nagy jelentőséget tulajdonítasz nekik, és kizárólag ezekre alapozod az énképedet, az egy csapda. Ha az ember túl sokáig elemezgeti az állandóan változó érzéseit, és folyton azon gondolkozik, hogy vajon boldog-e, könnyen eljut az öngyilkosság gondolatáig. És egyáltalán nem kell, hogy valakit komoly tragédia vagy sorscsapás érjen ahhoz, hogy eldobja az életét - elég egy érzelmi összeomlás: a reménytelenség, magány, kétségbeesés, tehetetlenség érzése. Sok híres ember és művész szenvedett a meg nem értettség és kívülállóság miatt, és lett hirtelen öngyilkos, minden látható ok nélkül.
Az érzéseket valamilyen kreatív módon ki lehet fejezni, pl. naplóírás, versírás, zeneszerzés formájában, de nem szabad, hogy azok határozzanak meg mindent.
Ha adhatok egy tanácsot, ne szigetelődj el a többi embertől, sem fizikailag, sem másképp. Keresd azokat a vonásokat, ami közös Bennetek, ahelyett hogy úgy gondolnád, hogy más vagy, mint az átlagember, és hogy ők nem értenek Téged. Aktívan részt kell venni a közösségi életben, különben azon kapod majd magad az életed derekán, hogy alig volt néhány örömteli pillanatod az elmúlt évtizedekben, és a napi szappanopera meg az internet jelenti az egyetlen izgalmat az életedben.
Az állás- és diplomahalmozás is gyakori jelenség a mai világban, elvégre is "több lábon kell állni". Veszélye, hogy szétszórod magad, az idődet, az energiádat, és végül egyik területen sem érsz el semmit. Egyet-kettőt kiválasztani abból, ami érdekel, és azokban alaposan elmélyülni. Elvégre is, mindenkinek csak 24 órából áll a napja, nincs idő mindenre. Keress valamit, amit szenvedéllyel csinálsz, és tarts ki mellette - szükség lesz némi önfegyelemre és kemény munkára, de ha kilépsz a komfortzónádból, hogy a céljaid, álmaid megvalósításán munkálkodj, végül eljutsz a belső szabadságig. Szerintem egy depressziós embernek is vannak tervei, álmai, de már rég feladta a reményt, hogy elérheti őket, és belefáradt a küzdelembe. Inkább bebeszéli magának, hogy nem is olyan jó az, nem is kell... Ne értsd félre, nem akarok pálcát törni feletted - sokáig én is ugyanebben a helyzetben voltam, és tudom, milyen depressziósnak lenni.
Én úgy gondolom, hogy a depresszió valójában azt jelenti, hogy az ember elutasítja az életet (mondjuk úgy, hogy élve eltemeti magát), és lemond az életének irányításáról. Sem élni, sem meghalni nincs ereje (igaz, az utóbbira egyes anti-depresszáns gyógyszerek szedésével könnyen rá lehet segíteni), elszigetelődik, önmaga ellen fordul és haragszik az egész világra. Nincs kedve reggel felkelni, folyton fáradt, belefásult mindenbe, gyakori sírógörcsök kínozzák.
Nekem ebben a helyzetben sokat segített, hogy volt valaki mellettem, aki korábban már keresztülment ezen, és elviselte a nyavalygásaimat. Nem osztott ki, hogy szedjem már össze magam, nem kritizált, hogy miért vagyok ilyen ünneprontó, stb.
Fontos az, hogy Te se legyél túl szigorú magadhoz, ne tegyél szemrehányásokat. Egyszerűen fogadd el, hogy ma ez van, itt tartasz, de ez sem fog örökké így maradni. A negatív érzelmeket ne fojtsd el és ne harcolj ellenük - csak nyugtázd őket, hogy vannak.
Bár ilyenkor az embernek semmi kedve nincs a mozgáshoz, a sporthoz, kevésbé előrehaladott depresszió esetén mégis sokat segíthet valamilyen örömteli tevékenység. Például a könnyű jógagyakorlatok nagyon pozitívan hatnak az ember kedélyállapotára és a belső szervek működésére.