Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
nem tartok még az út végén
2011. szeptember 19. hétfő, 13:41 | Michaelita

Köszönöm a hozzászólásaitokat. Jól esett elolvasni, tudni mások véleményét.

Kiröhögni még nem tudom magam. Még tulságosan is kötődöm ahhoz aki itt teszi a dolgát, ez az igazság.
De hogy másként tudok látni dolgokat már annak is örülök, mert időbe és erőfeszítésbe került, míg eddig is eljutottam.

A spirituális út végtelenségével nagyon is egyetértek, mert van még hova fejlődni:)

Kell-e ennél több?
Nagyon is!!! Nem azért mert telhetetlen vagyok, hanem azért mert másokkal még mindig sokkal elnézőbb vagyok, mint önmagammal és még jó kis köröket futok a nemszeretem tulajdonságaim elfogadásával, még mindig csinálok magamnak gondokat is.
S ezeken még változtatni szeretnék, már csak a saját lelki békém miatt is.
Azután meg mindenféle emberi fejlődés csak úgy lehetséges, ha fel/beismerjük. Ezért nagyon örülök neki, ha szembesülök a dolgokkal (s a sikerekben tapickolva nem nyugszom bele, hogy de jó már ezt is elértem) Annak is nagyon örülök ha akár előre, akár utólag sikerül tudatosítanom azt amikor magamnak csináltam a gondokat.
Ez van, itt tartok, s bár örülök neki, hogy már itt tartok, még mindig van tovább, van valami ami még többnek tűnik számomra (hosszú az út abba a végtelenbe, amiről a Csongor is ír,ezt érzem a lelkem mélyén, s minden ezt igazolja vissza ha a személyiségfejlődési lehetőségeimet nézem).