Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Domoszlai Katalin képe
A pánikbetegség
2011. szeptember 01. csütörtök, 10:00 | Domoszlai Katalin

nem fordulhat elő bárkinél. Mielőtt ezt tisztáznánk, érdemes a problémádat három síkra bontani, mert mind a három vonatkozásban újra kell építened magad. A pánik lerombolta amit le kellett, most jöhet a romok eltakarítása és az építkezés.

1. A fizikai test. Remek ötlet a jóga. Ha van kedved, ismerkedj meg a Falun Dafával is, a hatása szerintem sokkal gyorsabb és könnyebben elsajátítható. Tiszta életerőt ad és kiegyensúlyoz. Még ennél többet is ad, hiszen Kínában, ahonnan a módszer származik betiltották, mert veszélyesnek tartják a kormányra nézve. Miért veszélyes egy ember, aki nem fél? Nem irányítható azok számára, akik félelem keltésen keresztül irányítanak!

http://www.youtube.com/watch?v=q262bB8HMOo&feature=related

Ha a jóga mellett döntesz és van rá lehetőséged menj közösségbe! Ezt nagyon fontosnak tartom.

A pánikbetegség nem fordulhat elő mindenkinél, azoknak az embereknek a betegsége, akik a félelmet elfojtják egészen addig amíg az összesűrűsödve berobban a tudatba pánik formájában. Akik megtanulták a gyerekkorban a félelem megismerését, elfogadását és az önbizalmat, egyáltalán a bizalmat, azok nem lesznek pánikbetegek.

Megtapasztaltam a pánikot én is, enyhébb formában. Utólag az a véleményem róla, hogy összefügg azzal, hogy teljesen kimerültem egy olyan helyzetben, amihez nem kellett volna köröm szakadtáig ragaszkodnom. Nem voltam rá képes, hogy kilépjek belőle, az egész olyan lázálom szerű volt, mint egy szürreális rémálom, közben az maga az életem volt.

2. Gondolkodás. A hibás gondolkodást felismerni, a rossz mintákat feloldani, megérteni az okokat, összefüggéseket a tisztán látás segítségével.

Miért van a félelem elfojtva? Egyáltalán nem gyengeségről van szó, hanem arról, hogy a hamis én-képbe nem fér bele. Jean D'arc nem félhet, hiszen akkor nem tudja megmenteni a világot.
Szüntelenül segíteni akarsz és veled senki sem törődik. Ez a hamis én-kép másik oldala. Azt gondolod, hogy amit adsz, azt kapod vissza. Ez egy óriási tévedés. Adni abból kell, amiből bőven van nekünk is. Mi történik ha ez nem így van? Nincs utánpótlásod, ez a viselkedés minta a lelked teljes kizsarolásához és a személyiséged összeomlásához vezetett. Az önmegvalósítás filozófiája, amit Huszti Sanyitól tanulunk alapelvként mondja ki, nem halat adunk, hanem halászni tanítunk :-)

Áldozatnak érzed magad, Te mindent megteszel mégsem törődnek veled. Az áldozatiság programját a gyerekkorban kapjuk meg. Hogyan gondolkozik az, aki szüntelenül segíteni akar? A világot tettesekre, áldozatokra és megmentőkre osztja. Tepperwein Pozitív pszichológia és Bradshaw Vissza önmagunkhoz című könyvét ajánlom olvasásra ebben a témában.

Mi a helyes annak, aki "áldozat"? Ismerje fel a saját, jogos szükségleteit, és helyezze saját magát a megfelelő fontossági sorrendbe, az első helyre, vagyis ki szeret engem, ki tart engem fontosnak ha én saját magamat nem? Ha saját magadat nem tudod elfogadni és szeretni, csak a jó oldaladat ( segíteni kell, jónak kell lenni ) fogadod el, elfojtasz minden más, az elfojtáshoz viszont erő kell, a végén ez el fog fogyni. A hagyományos pszichiátria szerekkel támogatja meg az elfojtást, de ugyanezt a célt szolgálja az alkohol és társai.

Aki segíteni szeretne, annak nagyon fontos, hogy ne élje bele magát a megmentő szerepébe, hiszen tiszteletben kell tartania azt, hogy ne tápláljon elvárásokat. Fel kell tennie nagyon őszintén a kérdést saját magának, biztosan a másikért teszem ezt, vagy tetszelegni akarok egy nagyon szuper szerepben?

Visszatérve a gyerekkorra. A szüleid közül az egyik áldozat volt, esetleg mind a ketten azok voltak. Általában az apa, vagy a nadrágot viselő másik szülő ad mintát arra, hogyan kell a váratlan helyzetekre reagálni, helyt állni, megtalálni a megoldásokat. Az ösztön reakció két féle lehet stressz helyzetben Üss vagy fuss. Ha menekülnél, de erődet meghaladva maradsz, elfojtod a félelmedet. Ennek a félelemnek a gyökere az életben maradás. Elfojtása esetén nem tudod reálisan felmérni, meg tudod magad védeni vagy sem. A gyerekeknek nincs lehetősége ha fizikai vagy lelki erőszakot tapasztalnak az otthonukban sem arra, hogy vissza üssenek, sem arra, hogy elfussanak. Maradniuk kell, a helyzet kondicionálja őket az ésszerűséget nélkülöző helyzetek elfogadására, nem kapnak alkalmazható recepteket a változtatásra. Félni fognak a váratlan helyzetektől, mert nem tanulták meg, mit kell tenniük.

Nyilván nem arra akarlak biztatni, üss. Viszont ennek a szükségletnek van szocializált formája, az pedig az, hogy megtanulod kitűzni a határaidat, meddig szólhatnak bele az életedbe, hol kezdődik a másik szükséglete, érdeke és hol végződik a Tied. Ezeket a határokat meg kell tanulni érezni és megvédeni. Az üss tehát a nemet mondás képessége.

Arra sem akarlak biztatni fuss el mindig, mindenhonnan. De muszáj megvédened magad, az erőgyűjtéshez, a lelki erő forrásának a megtalálásához. A sebeket bekötjük, védjük a fizikai testen is, amíg a gyógyuláshoz erre van szükség. Ugyanez vonatkozik a lélek sebeire is. A szanatóriumok ezt a védelmet képviselik, a külvilág távol tartásával "bekötik" és védik a lélek sebeit,megtámogatva ezzel az öngyógyító folyamatokat.

3. Lélek. Az a véleményem, hogy a lélek problémáinak megoldásához, amikor valaki olyan súlyos helyzeteket megtapasztalt, amik a pszichiátriára is bejuttatták mindképpen keresnie kell szakembert. Olyan terápiát, ami megtanítja megismerni a félelmeit, és feloldani azokat.

Véleményem szerint a hozzáállás mindenképpen akkor jó, ha felismered a félelem érted van. Egy én-részedet képviseli, amit vissza kell fogadni.

Meditációkból ajánlanám a gyökér csakra erősítését.
A félelem oldó csomagot a Sanyitól.
A természet erejéhez való visszakapcsolódást.
A fehérje fogyasztását, ami nem feltétlenül hús, de ha szereted, akkor azt :-)