Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Egyszer el kell döntened, hogy hiszel a rendező elvben, vagy sem
2011. augusztus 31. szerda, 22:57 | Huszti Sándor -...   Előzmény

"A rugdosásba akár bele is lehet halni, mielőtt bármit felismernénk. Ezekben a helyzetekben egyszerűen nem engedhetjük meg..."
Normál emberi logikával én is így gondolom, sőt a félelmeim engem is a fokozatosság felé terelnek, azonban...
Egyszer el kell döntened, hogy akkor hiszel a nagy rendező elvben, a Te utadat is irányító abszolút tudatosságban, vagy sem? 
Ha nem hiszel benne, akkor a tanításában sem hiszel? Vagy csak abban nem bízol, hogy tudja-e a határt és leáll-e időben a rugdosással? 
Ha meg hiszel benne, akkor abban is bízhatsz, hogy mindig pont annyira fog rugdosni Téged, amennyire ott, akkor, szükséged van. És ez bizony néha akár az életedbe is kerülhet, magyarán addig rugdos, míg bele nem döglesz! ...mert úgy ítélte meg, hogy egy mélyebb változáshoz már csak így törhet utat benned az ellenállásoddal szemben.

Az egyik nagy különbség a Te és az "isteni" tanítás között az, hogy Te félted ezt az egyetlen életedet és úgy akarsz fejlődni, hogy azt még ebben az életedben megtehesd, míg az isteni tanítás nincs ilyen korlátok közé szorítva és bármikor átrugdos a másvilágra, ha éppen így látja jónak. Az isteni tudja, amit Te csak remélsz, néha hiszel, hogy ha ez az élet elmúlik, akkor jön egy másik, egy halállal semit sem úszunk meg, a tanítás folytatódik.
Olyanok vagyunk, mint egy diák, aki tanulni nem akar, de attól is fél, hogy véget ér a tanóra és nem lesz még egy esélye, ezért kínjában mindenféle ál-tanulást imitál. 

De az említett példád nem is jó erre, hiszen aki túljátszotta a szerepét, az nem csak azt tanította Neked, amivel indult a tanítósdi, hanem azt is, hogy ne kövess vakon másokat, állj a saját lábadra! És végül ezt meg is tanultad idejében.
Vagyis nem a tanítás miatt haltál volna bele a rugdosásba, hanem pont akkor, ha nem tudsz leválni a hamis prófétádról!

"Én nem választom szívesen a "rugdosóst"."
Ez is lehet egy oka, amiért rugdosást kapsz. 

"Amikor tudom, hogy tanítok, magammal vagyok elfoglalva (ego)."
Ez a legtöbbünkkel így van, de létezik egy olyan tudatosság a tanításban is, amikor úgy tanítja a legtisztábbat, hogy közben jelen van az öntudatával és tapasztalja is.
Olyan ez, mint az alvás. Most csak úgy tudsz elaludni, hogy előtte el kell feledkezz magadról, de amikor az Önvalódban vagy, akkor az alvást is képes leszel átélni, a jelenben tapasztalni. Ez csak tudatosság kérdése.

"De közben egyszerűbb is: nem kell tanítanunk. Csak önmagunknak lennünk."
Hát, ez a fajta lazaság azért nagy bakikat is hordozhat magában, hiszen ha csak szabadon engedi ki magából, ami kijön, abban benne lesznek a saját játszmái is.
Mint írtam, annak mindegy, aki kapja, hiszen okkal kapta, valamiért bevonzotta! Viszont aki ilyen laza hozzáállással engedi ki, az sokszor utána sem tudatosítja, hanem kényelmesen arra fogja, hogy biztos ezt kellett kapja a másik! Pedig mindig kettőn áll a vásár!

A napokban láttam nyilatkozni azt a hibbant lantművészt és azt reagálta a kritikákra, hogy az tisztán csak arról az emberről szól, akiből kijön! Teljesen tagadta, hogy bármi köze lenne hozzá. Nem csoda, hogy megőrült, amikor ennyire elzárkózott a külső visszajelzésektől. Gyakorlatilag bármelyikőnk egoja képes úgy megvezetni magunkat, hogy ha csak magunkra hallgatunk, akkor mi is meghibbannánk, így eltorzulnánk.
A külső jelzéseknek ugyanolyan fontos szerepük van, mint a belső józan megítélésünknek, és még így sem biztos, hogy az igazságot látjuk!