Hogy vagy Istennel?

Kedves Erika!

Számomra érdekesnek tűnt Kati véleménye, nem tudom, hogy igaza lesz-e vagy sem, mindenesetre próbálok a végére járni, kideríteni. És egyáltalán nincs semmi sértő abban, amit írt. Inkább örültem neki, hogy vette a fáradtságot és leírta, amit gondolt.

Épp ma kaptam meg a Sanyi által postázott két Sirály CD-t; az ingyenes anyagokat már végighallgattam.

Egyébként a volt férjem is, és a mostani élettáram is (aki el akar venni feleségül) nagyon szereti a gyerekeket, a volt férjem mostani felesége most várja a második fiukat, az élettársamnak is van két lánya (ő is elvált). Mindkét férfi szeretett volna tőlem gyereket, és mindkettő megbízható. Értelmi szinten nem lett volna semmi akadálya annak, hogy szüljek. Én nem éreztem ez iránt akkora vágyat. Persze amikor rossz kedvem van, megfordul a fejemben, hogy miért nincs gyerekem, de amikor normális hangulatban vagyok, nem érzem hiányát.
Egy olyan férfi volt, akinek el tudtam volna képzelni, hogy szüljek, de ő hamar kilépett az életemből. És csak érdekességként: ő nem akart gyereket, mert nagyon rossz gyermekkora volt, az anyja nem volt róla képes gondoskodni, sőt gyűlölte őt, mert az elvált férjére emlékeztette (elsőszülött volt a srác, a két öccsével normálisan bánt az anyjuk). Aztán persze jött egy nő, akinek nem voltak ilyen fenntartásai, hogy Csaba mit akar és mit nem és ő akart és szült neki gyereket. És persze Csaba örült a kisfiúnak.... És ma már én is örülök, hogy így történt.

Hát így megy ez. Valóban nem a tökéletes/jól működő családokba érkeznek a gyerekek, hanem oda, ahol szükség van rájuk.

Judit