Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
a változás nehéz
2011. augusztus 29. hétfő, 21:00 | Michaelita   Előzmény

ez tényleg igaz! De az is igaz, hogy hosszú távon csak a változásnak van értelme, ha őszinték akarunk lenni a belső önmagunkhoz, a belső igényeinkhez.

A gyermeki személyiségrészeink felnevelése néha egy életen át tartó folyamatot jelent. Ezt nem lehet máról holnapra megcsinálni, hanem egy hosszú folyamatként lehet csak felfogni, amiből mindig annyit valósítunk meg, amennyit jó szívvel lélekkel fel merünk/tudunk vállalni, hogy megmaradjon az életkedvünk, és jó viszonyban maradjunk saját magunkkal.

A félelmeink és az elménk riogatásai olyan képeket festenek le számunkra, mintha a változással elveszítenénk a családunk, barátunk, munkatársaink szeretetét, törődését. De ez az esetek nagy részében nem is így van, hanem csak meglepetéseket okozunk nekik, de ha ők maguk is fejlődnek és nem mereven néznek bennünket, akkor ez még belefér... márcsak azért is, mert önmagunkat és egymást sem ismerjük annyira, hogy ne kellene időről időre kérdéseket feltennünk, hogy kiderüljön az éppen olyan-amilyen helyzet/állapot.

Aki megszokta, hogy alkalmazkodik és arra ébred, hogy elnyomják, az nem tud egyszerre határozott egyéniséggé válni, csak lépésről lépésre tudja megtanulni a saját szándékai, akarata bevallását, kinyilvánítását, önmaga védelmét, az érdekei érvényesítését.
S ezt most nem csak kivülről jövő jótanácsként írom, hanem a belülről megélt folyamat részeseként. Ha visszatekintek, akkor egy jó 15-20 éves folyamatot látok magam mögött, s még mindig nem tartok a végén.
De valahányszor is nehéz volt önmagam érvényesítése, mindig egy nyugalom fogott el már csak azért is, hogy volt erőm és bátorságom megpróbálni. A próbálkozásaim eredményeképp önmagammal kerültem őszintébb közelségbe, tehát mindenképp megérte az erőfeszítéseket.
Annyit tettem mindig hogy úgy képviseltem a saját érdekeimet, hogy nem támadóan, hanem szép szóval, magyarázattal, a saját érzéseim, szándékaim részletezésével fordultam mások felé.
Mivel szívesen és figyelmesen meghallgatok másokat ebből csak átmeneti problémák adódtak, amelyek egy idő múlva elsímultak. Kivéve azokat a embereket, amikor valaki csak érdekből vagy hatalomvágyból és nem szívből tartott velem! No de ezt nem is sajnálom, hogy ilyen emberekkel megszakadt a kapcsolatom, sőt így utólag visszanézve ez nem is alakulhatott volna másképp.

Minden embernek annyi/számos jó tulajdonsága van és annyi minden összeköthet bennünket, akkor miért ne az őszinte, igaz szeretet, figyelem és megértés tartson össze (ne pedig a félelem, vagy más labilis érzelem)