Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
mivel azonosulok?
2011. augusztus 29. hétfő, 14:32 | Michaelita

Azt figyeltem meg, hogy amikor a bennem élő harcos vágyak valamelyikével, vagy a "csak azért se!" hozzáállással szeretnék reagálni valamire, akkor a bennem rejlő árnyék-személyiségrészemmel akarok azonosulni, amely elfedi a valós dolgaimat (ijedelmet, félelmet, haragot, bűntudatot, önbizalomhiányt. szeretetlenséget,...)

Ha akár megszokásból, akár önzésből, akár indulatból vagy bármilyen más motivációból hallgatok/hallgatnék erre a személyiség-részemre, akkor valójában leginkább önmagam ellen fordulnék, mert nem hagyom a dolgokat a maguk valójában megnyilvánulni, s ez senki mást nem fog kínozni csak engem (ha a lelkiismeretem elég éber hozzá).

Igazából arra jöttem rá, hogy nem is mindig azzal van a gondom, amit hallok, hanem a hozzá kapcsolt indulatokkal. Tehát normálisan "csomagolt" véleményt könnyebb elfogadni, mint egy indulatból közöltet. Az indulatból közölthöz a bennem élő állatias van, hogy azonnal ugrana, hogy reagáljon. S itt kell az ember tudatossága, önfegyelme, belső irányítása, hogy megszűrve, emberségén áteresztve adja tovább a benne rejlőt.

Van a családunkban egy kiskamasz unokaöcsém. Ő most van abban a korban, amikor időközönként dacból elutasít dolgokat.
A múltkor nem akart lejönni friss levegőre a szépen elmondott érvek ellenére sem (belemelegedett a szobai játékba:)
Mivel szép szóval nem tudtam meggyőzni, váltottam, hogy "Édesem le ne gyere velem"! (a benne rejlő lázadó szellemre alapozva:)
A kissrác úgy nézett rám, hogy az volt a szemére írva, hogy most mi van? ez meghibbant, vagy miért mondja ezt?

Azóta, ha a saját lázadó énemet sikerül nyakoncsípni, akkor az Ő hitetlenkedő, megdöbbent arcát látom magam előtt. Ez egyben erőt is ad ahhoz, hogy szeretettel elfogadjam ezt az én-részemet is (hisz most még ez is hozzám tartozik és örülök neki, hogy legalább átláthatom az elmém/egóm "mesterkedéseit"