Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A tudatos tanítás fokozatai
2011. augusztus 27. szombat, 17:16 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Aztán érdemes rálátnunk arra is, hogy akit egy ilyen tudatlan, vagy tudó, de felelőtlen ember megtallál a maga által jogosnak vélt igazságosztásával, azt sem tekinthetjük pusztán áldozatnak, hiszen okkal került bele... mindjárt folytatom...

Talán rosszul kéne magát éreznie ha rossz hírek a levél tartalma? 
Igazad van, az információ átadásban tényleg egy fontos pont az, hogy ne érezze miatta hibásnak vagy szemétnek magát az ember, hiszen akkor elkezdené torzítani a mondandóját. Sokaknak nehéz meglépni ezt a szintet, mert bár segíteni akarnak az embereknek, de azzal számukra összeférhetetlen, ha pont az Ő szavaiktól látják szenvedni a másik embert.

Ezért kell tudatosítani, hogy nem a szenvedés közvetlen enyhítése az igazi segítség, az csak tüneti kezelés, hanem az igazság felismertetésére, a megoldás megvalósítására van szüksége az embernek, és ezek bizony fájdalmas szembesülésekkel, változtatásokkal járnak. Így viszont a "terapeuta" nem tud megmaradni a jóságos Terézanyu szerepkörben, hanem sokszor pont Ő lesz az a szemét, aki az ember képébe tolja az igazságot.

Az igazság helye

Ha Te már ki mered mondani a nyers igazságot, nincs miatta félelmed és lelkiismeretfurdalásod, akkor egy következő lépcsőfoka jön az igazságosztásnak, amikor is megtanulod megérezni azt is, hogy mikor, mennyi igazságra, szembesítésre van szüksége a másik embernek!
Érezni, megérezni kell, hogy az adott helyzetben mennyi az, amit be tud fogadni, amiből a legoptimálisabban tud majd fejlődni a másik, és ne adagolj se többet, se kevesebbet a kelleténél!

Az egyik képességed, hogy érzed, tudod az igazságot, a másik az, hogy tudsz vele tudatosan bánni. Nem kell mindent kimondani, amit tudunk, és nem pont akkor, amikor tudomásunkra jutott, hanem mindennek van egy optimális, "helyes" pillanata, amikor is helye van az igazság kimondásának, a szembesülésnek.
Ezt a megérzésed fogja megsúgni, hogy mikor és mennyit kell mondani, vagy éppen hallgatni kell, mert jobb, ha az illető saját maga találja meg a felismeréseit, és nem szabad elvenni tőle ennek örömét, felemelő hatását. Aki képes megérezni a tanítás menetét és tud önuralmat is gyakorolni, annak menni fog ez az időzítéses munka.

Ez után lehet még egy újabb eszköze az igazságosztónak, amikor már szándékosan túlterheli a másikat, hogy egy összeomlást generáljon, mert most éppen arra van szüksége a másik embernek. Ez már egy veszélyesebb eszköz, csak a tanításban igazán tudatos ember használhatja biztonsággal, hiszen egy idő előtti összeomlással mérhetetlenül nagy károkat okozhatunk.

Fix szabályt nehéz hozni az információ áramoltatásra, legfeljebb annyit, hogy hallgassunk a megérzésünkre, a belső tanítónk sugallataira. Akinek ez működik, az rendkívül jó tanító tud lenni, akinek viszont nem, az csak elefánt lesz a porcelánboltban és többet árt, mintha csöndben maradt volna!

Ego vezérelte tanítók

Azonban vannak, akiknek ugyan meg van a képességük, hogy látják a másik ember hazugságait, tévedéseit, így tudják mi számukra a fájó igazság, de ezt a tudásukat nem arra használják, hogy kellő érzékenységgel és együttérzéssel segítsék a másikat, hanem a másik elnyomására, vagy éppen önmaguk megvédésére használják fel az igaz szó kimondását.

Ha bántva érzik magukat, akkor a másik gyenge pontját nyomogatják, szembesítik őt a fájó igazságaikkal, így veszik el a kedvét, bátorságát és erejét a támadónak. Támadással, visszavágással védekeznek, pedig tudjuk, hogy ahol védekezni kényszerülünk, ott nagyon védjük a magunk tévedését, hazugságát az igazság belátásától.

Másik eset, amikor hatalomgyakorlásra, a nagyság látszatának fenntartására használja az ember ilyen képességét. Az igazsággal való szembesítést arra használja, hogy bizonyítsa, ő mindent jobban tud, ő nagyobb, erősebb, ő jobban helyén van, mint az áldozata, akiben persze rengeteg kimondatlan igazságot talál.

És végül van az a típus, aki egyszerűen csak el van ájjulva attól, hogy olyat lát, tud, amit a többiek nem, és az igazság ismeretétől megrészegülve, gondolkodás nélkül osztja a környezetében az embereket, nem nézi, mit okoz ezzel. E mögött egyszerű tudatlanság áll, egy képesség úgy került a birtokába, hogy még morálisan nem képes kezelni azt, így kezdetben több lesz a kár, mint a haszon.

Minden hibás "tanítói" működést együttvéve az is igaz, hogy ezeken a folyamatokon valamikor át kell esnie a fejlődő embernek, hiszen saját hibáiból, áldozatainak fájdalmából veszi csak észre, hogy az igazság ismerete csak egy kis lépés, utána még hosszú az út a Bölcs tanítóvá válásig. De sokáig ezzel sem takarózhat, hiszen ha már tud róla, hogy milyen egós dolgait keveri bele az igazságosztásba, onnantól az Ő felelőssége, hogy mikor gyógyítja ki magát belőle!

Azonban érdemes meglátnunk a másik oldal felelősségét is, hiszen aki útjába kerül egy olyan embernek, aki egós érdekekkel a háttérben vagy éppen észnélkül osztja az illúzióromboló igazságait, az okkal keveredett oda, nem csak éppen peches napja volt!
Az illető talán már sokszor elutasította a bölcs tanítást, ellenállt a helyén levő nyomásnak, így az élet egy ütősebb eszközt vett elő a szembesítésre, összehozta egy ilyen tanítóval.

A tanító élet "filozófiája" az, hogy: Ha ellenállsz, akkor nagyobb nyomást gyakorlok Rád és hidd el, mindig van erősebb eszközöm, a végén pedig Én fogok győzni, és legyőzöm az ellenállásodat!
Vagyis egy ilyen egós, ész nélkül osztó tanítónak is van helye az életünkben, rá is oda kell figyelni, és nem szabadna azzal kizárni, hogy a kis tudatlan nem tudja megfelelően becsomagolni az igazságot, nem érzi az időzítést, ezért nem fogadom be azt, ami egyébként igenis nekem szól!

Ugyan ez a helyzet azokkal a tanítókkal, emberekkel is, akiket hiteltelennek tartunk. Attól, hogy valaki hiteltelen (számunkra), még lehet nagy igazság a szavaiban. Nem az embert kell néznünk, hanem a tanítást, osztást, boncolást, kritikát - bárhogyan is lett csomagolva - , mert ami igaz, az igaz akkor is, ha a kimondója egyébként egy teljesen tudatlan, hiteltelen utolsó senki!
Nem mindenkinek jár Bölcs Tanító, csak aki már képes bárkitől is tanulni. Az igazság befogadására, a tanításra és a tanítóra is fel kell nőni, nem jár alanyi jogon mindenkinek.

Szerinted Te hol tartasz ezen az úton, mi az amire már képes vagy az igazságosztásban és mi az, amit még tanulnod kell?