Végigolvastam a beszélgetéseteket és én nem éreztem, hogy Kati erőszakos hangnemben kommunikálna, viszont a Tiedből inkább éreztem indulatokat. Persze a szavak mögötti hangulatot csak sejteni lehet, vagy még inkább kivetíteni, belevetíteni az alapján, amit a másik emberről gondolunk, feltételezünk, és ez bizony elég félrevezető lehet!
Neked van egy képed Katiról és az alapján ítélted meg a mondandóját, nem pedig az alapján, amit és ahogyan most írt. SZJ12 azért kérdezett ezen az oldalon, mert kíváncsi a mi meglátásunkra, vagy akár a találgatásainkra is, tehát Kati teljesen jogosan írta meg a véleményét és ajánlott neki megoldási utakat.
Egy probléma megoldásához először is fel kell tárni az okokat és ennek része az, hogy kimondjuk, vagy másokkal kimondatjuk az igazságot: Mi nem működik az életünkben? Hol rontottuk el? Miben vagyunk gyengék, kevesek? Mitől félünk, mire vágyunk?
Aki ennyire sem képes, az még nem érett az önismeretre, mert nem elég őszinte Önmagához, nem mer szembenézni a fájó igazsággal.
Szerintem Kati kellő érzékenységgel fogalmazta meg a meglátását. Akinek ennyitől elmegy a kedve, az nyugodtan keressen más utat magának, egyébként is az önismereti útra a legtöbben nem kedvből, hanem szükségből kerülnek, mert más módon nem tudják megoldani a problémáikat.
Mellesleg SZJ12 megfogadta Kati tanácsát és elkezdte hallgatni a javasolt hanganyagokat, ez úton kívánok Neki felismeréseket, megoldásokat!
Gondolom, azóta már Te is visszaolvastad, hogy pontosan mit is írt Kati, és rájöttél, hogy nem a gyerekvállalást ajánlotta, ezt csak Te láttad bele. Régen én is belecsúsztam ilyen bakikba, ezért ma inkább háromszor visszaolvasom a másik írását, mielőtt kifejteném, milyen hülyeséget is írt, különben kiderülne, hogy én írok oltári hülyeséget!
Viszont amin tényleg érdemes lenne elgondolkodnod (ez csak egy javaslat, nem utasítás!), hogy miért is reagáltál erre a gyermekvállalás-problémamegoldás témára (tévesen) ilyen hevesen? Vajon el van akadva benned ez a vonal? És pontosan melyik irányba?
Tekintheted ezt amolyan Freudi elszólásnak is, amikor a tudatalattid olyanra válaszol, amilyen kérdés nem is hangzott el. Ugyanis az ilyen heves-téves reakciók mögött gyakran saját belső elfojtás, elakadás áll, ezért hall az ember azt, ami mélyen érinti, amitől fél, vagy amire vágyik.
A másik, hogy amikor a javaslatot is utasításnak veszed, az azt sejteti, hogy menekülsz az irányítás alól-elől. Ilyet az úgymond "lázadó természetű" emberek szoktak csinálni, aminek az oka nyilván nem a csillagokban keresendő, hanem valahol a gyerekkorban, előző életekben. Ha érdekel a téma, nyiss neki egy új tartalmat, szívesen írnék erről is, csak itt nem akarom nagyon off-olni a beszélgetést, nehogy ki kelljen tiltanom magamat!
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Végigolvastam a beszélgetéseteket és én nem éreztem, hogy Kati erőszakos hangnemben kommunikálna, viszont a Tiedből inkább éreztem indulatokat. Persze a szavak mögötti hangulatot csak sejteni lehet, vagy még inkább kivetíteni, belevetíteni az alapján, amit a másik emberről gondolunk, feltételezünk, és ez bizony elég félrevezető lehet!
Neked van egy képed Katiról és az alapján ítélted meg a mondandóját, nem pedig az alapján, amit és ahogyan most írt. SZJ12 azért kérdezett ezen az oldalon, mert kíváncsi a mi meglátásunkra, vagy akár a találgatásainkra is, tehát Kati teljesen jogosan írta meg a véleményét és ajánlott neki megoldási utakat.
Egy probléma megoldásához először is fel kell tárni az okokat és ennek része az, hogy kimondjuk, vagy másokkal kimondatjuk az igazságot: Mi nem működik az életünkben? Hol rontottuk el? Miben vagyunk gyengék, kevesek? Mitől félünk, mire vágyunk?
Aki ennyire sem képes, az még nem érett az önismeretre, mert nem elég őszinte Önmagához, nem mer szembenézni a fájó igazsággal.
Szerintem Kati kellő érzékenységgel fogalmazta meg a meglátását. Akinek ennyitől elmegy a kedve, az nyugodtan keressen más utat magának, egyébként is az önismereti útra a legtöbben nem kedvből, hanem szükségből kerülnek, mert más módon nem tudják megoldani a problémáikat.
Mellesleg SZJ12 megfogadta Kati tanácsát és elkezdte hallgatni a javasolt hanganyagokat, ez úton kívánok Neki felismeréseket, megoldásokat!
Gondolom, azóta már Te is visszaolvastad, hogy pontosan mit is írt Kati, és rájöttél, hogy nem a gyerekvállalást ajánlotta, ezt csak Te láttad bele. Régen én is belecsúsztam ilyen bakikba, ezért ma inkább háromszor visszaolvasom a másik írását, mielőtt kifejteném, milyen hülyeséget is írt, különben kiderülne, hogy én írok oltári hülyeséget!
Viszont amin tényleg érdemes lenne elgondolkodnod (ez csak egy javaslat, nem utasítás!), hogy miért is reagáltál erre a gyermekvállalás-problémamegoldás témára (tévesen) ilyen hevesen? Vajon el van akadva benned ez a vonal? És pontosan melyik irányba?
Tekintheted ezt amolyan Freudi elszólásnak is, amikor a tudatalattid olyanra válaszol, amilyen kérdés nem is hangzott el. Ugyanis az ilyen heves-téves reakciók mögött gyakran saját belső elfojtás, elakadás áll, ezért hall az ember azt, ami mélyen érinti, amitől fél, vagy amire vágyik.
A másik, hogy amikor a javaslatot is utasításnak veszed, az azt sejteti, hogy menekülsz az irányítás alól-elől. Ilyet az úgymond "lázadó természetű" emberek szoktak csinálni, aminek az oka nyilván nem a csillagokban keresendő, hanem valahol a gyerekkorban, előző életekben. Ha érdekel a téma, nyiss neki egy új tartalmat, szívesen írnék erről is, csak itt nem akarom nagyon off-olni a beszélgetést, nehogy ki kelljen tiltanom magamat!