Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
épp ma délelőtt írtam erről is
2011. augusztus 12. péntek, 11:47 | DIdiusUS

Kedves Andi, épp ma jött rám az írhatnék ebben a témakörben is és ha megengeded megosztom veled.

Szenvedünk....de minek?

A szenvedés gyökere a tudatlanság.
A tudatlanság nem butaságot jelent, hanem kötődést.
Az illúziókhoz.

Ha sikerül elengedni a - magunk által generált - hozzánk igencsak szorosan kapaszkodó tartalmakat, érzéseket, észrevehetjük a BOLDOGSÁG mibenlétét.
Először csak úgy, hogy elkezdjük látni a szépet az életünk BIZONYOS területein. Ez később kitágul, úgy, hogy már mindenben látunk jót, még abban is felfedezünk hasznosat, előbbrevivőt, amire más ember tán azt mondaná ördögi kátyú.
Az, hogy látod a szépet mindenben, NEM azt jelenti, nem veszed észre a fehér mellett a feketét.
Ez így a jó, a kettő együttes megléte...a bölcs ember nem szemellenzősen él.
Lát vagy próbál látni minden oldalt és még akkor is tudja, hogy nem lát sokat. Más ember mást lát, más nézőpont, más kontextus....de minél bölcsebb valaki annál több emberi nézetet fedez fel, és tudhat magáénak, és annál inkább rájön, hogy keveset tud/lát.

A szenvedés elengedése egy FOLYAMAT. Van, aki az elején tart ,van aki már a végén, vannak, igaz kevesen akik majdhogynem tökéletesen megszabadultak...felszabadultak....
Számomra CSAK a Jóisten a tökéletes.

A szenvedési folyamat elengedési üteme és módja mindenkinél egyénfüggően zajlik.

Mesélek valamit.
Mikor kisgyerek voltam, egyszer... jöttem haza az ált.suliból. Hátamon az iskolatáska.
Dombon megyek felfelé. De ez nem lényeges. Látom magam kívülről.
Minden ok nélkül hihetetlen jó kedvem támad.
Ez több volt, mint "csak" jókedv, ÖNTUDATLAN szívet melengető érzés volt, a föld fölött lebegtem lelkileg, a lábam a talajon volt és sétálva ment.
A szívem teli volt szeretettel, jó érzéssel, ISTENEM de SZÉÉÉÉÉP az élet, de boldog vagyok, de SZUPER minden...Tökéletesen kitöltötte a belsőmet ez az érzés.
Pillanatokig tarthatott, mert olyan sokat nem haladtam a lábammal a dombon, de az érzés az végtelen volt. Idő, tér eltűnik. Csak az érzés van... a felszabadult boldogság.
Nem tulajdonítottam jelentőséget ennek a "tapasztalásnak", de érdekes már akkor is HÁLÁS voltam azért, hogy EZ megadatott számomra.. tudtam ez egy különleges tapasztalás volt. Nem mondtam el senkinek, akkor.

MOST.
Most idősebb vagyok. Épp 33 testi korban mérve.
Most tudatosabb vagyok valamennyivel ...ám sokszor, nagyon sokszor "rásegítenek" nekem Fentről, s én úgy vagyok vele a Jóisten úgyis tudja mi a jó Nekem/Nekünk.. Ráhagyom. Legyek játék, eszköz a kezében...ám mégis szabad jogom, döntéshozatalom van, ez az érdekes.
Isten tenyerén lenni....mindenkinek megadatik. Ő mindenkit kedvel.
Minden ember egyedi, minden ember fénnyel teli, és igen mindenkinek ott a puttonyában az ego, a karma, a kereszt melyet cipelhet, hogy tanuljon a lelke.
Míg egyszercsak úgy nem dönt: a "kereszt" melyet viszek, nem szenvedés, hanem VAN és kész. Tudok tőle fejlődni, ezer féle módon, pl. úgy, hogy el is tudom engedni ... had szálljon fel a teher súlya, mint a dal, ahogy viszi a szél, vagy mint egy fehér galamb amint a karomon ül és utána a felhőkbe emelkedik.... szabadon száll.
Ha akarom (akarom e?) visszaszállhat, ha akarom eltűnhet.... én döntök. ÉN DÖNTÖK.!!!!!
De mégis játékszerek is vagyunk egy sakktáblán Isten kezében…
-ALÁZAT, tisztelet, szeretet.

A BOLDOGSÁGÉRZET ÁLLANDÓSULÁSÁRÓL
Tud e a kiskorombeli, megélt pillanatbeli boldogságérzet állandósulni, beépülni a mindennapokba?
Tud. Ha minden pillanatban jelen vagyunk. Ritka keveseknek adatik ez meg.

AZ ELENGEDÉS
A kátyú, az egy gondolati termék, magunk keltette határvonal. –HATÁR
Van, hogy már átlátjuk, hogy a gondolat "csak" pörög az agyban.
Látjuk és mégis hagyjuk.
Le kéne söpörni az "asztalról" ?. –TETT – bátorság –erő.....
A lesöpréssel, feloldással szabaddá válunk – SZABADSÁG
A kulcsszó itt a feloldás és a szabadság.

Mennyi ember AKAR boldog lenni....
Sokan úgy vélik egy társ megléte, egy új hajszín, egy új kocsi, egy új ház... stb. adja a boldogságot.

Én azt írom, igen fontos egy társ, jó egy kicsit feldobni a hajunkat a fodrásznál, jó az amikor veszek magamnak vagy anyumnak egy új rucit, de a boldogságunk nem ezektől a tettektől függ CSAK. Ezek pillanatnyi jóérzéssel töltenek el....:)

A boldogság szerintem belsőnk, szívünk, lelkünk önnön terméke. Amikor csak úgy vagy és jól érzed magad. Mikor a lelked is szabad...a szíved is nyitott.....

Kell e időt szánni... hogy néha befelé forduljunk?

Az utóbbi években kezdek rájönni, hogy kell befelé fordulni is, és rá lehet bízni magunkat egy univerzális tudattartalomra. VAOO
Egyenlőre még nem jöttem rá miért van az, hogy a 3. szememmel vagy valamivel ennyire látok. Bocsánat a hebehurgya megfogalmazásomért.
Felszáll egy nő a vonatra, és leül velem szembe. A kezdetektől látom, hogy fél és bizonytalan és fél és fél és bizonytalan... ,NAJÓLVAN. .... oké.. beszélgessünk el róla, hogy mi az, ami ezt okozza, egy ilyen jólelkű nőnél? Van akinél látszik a mellkasban is, hogy fénylik a lelke.
S kezdtük valami hagyományos kérdéssel...már nem tudom melyikünk kezdte a beszélgetést.

Amint ott ülök vele szemben, érzem a nőt, és látom. Látom az életét.
Fekete napszemcsit viselt, a szeme nem is látszott...pedig a szem a lélek tükre, az arc is a test is...
Szóval csak ránézek a nőre, de egy kis zavar van a fejemben: most elvált vagy meghalt a férje??... és beszélgetünk és igen, azokat mondja amiket láttam... előbb elvált az első férjétől és utána a második férje sajnálatos mód meghalt. Látom, hogy sokat utazik, mikor utalok erre, mondja, hogy igen ő stewardess volt.
Látom a lányát szereti és egyedül neveli, ez is bingó lett.
Akkor , ott úgy éreztem, ...mintha én tudnék valamit. Mintha képes lennék erre…. erre, hogy ha segíteni kell akkor, belelátok a másikba. Durva így leírni? Nem érdekel. Ez van. Ez is vagyok, innentől.
A nőből ömlött a szó... vagy a gondolat...
Tudtam, a cél, hogy ott vagyok épp akkor a vonaton a nővel szemben csak annyi, hogy megnyugtassam, a nyaraló ügyében, mivel ezért utazott Budapestről Balatonfüredre, hogy elhunyt férje halála utáni intézkedésekben eljárjon.
Egy keresztény férfi segített neki, a vízzel elárasztott nyaraló rendbetételében.
Mutassam, meg hogy nincs "egyedül"... de mért pont én mutatnám, hogy Isten gondol rá?
Épp jókor voltam jó helyen? Elmesélte a nő, hogy egy percen múlott, hogy lekéste az előtte lévő vonatot, mert visszalépett a lakásába a napszemcsijéért.
(A védelméért, ne látszódjon a szeme->>>de ezt nem mondtam ki neki.)

Mikor átszálltunk ugyanahhoz a kalauzhoz mentünk oda megkérdezni, honnan indul a másik vonat, és leültünk kávézni is annyi időnk volt….s tudtam velem ez már lejátszódott, ő mintha nem tudná ezt… figyelgettem de mégcsak nem is említette egy gondolattal sem, hogy neki ez a hely rémlene.

Ez a nő -akivel számot is cseréltünk- és aki nem győzte mondogatni, hogy atyaég, ő még ilyen képességekkel rendelkező emberrel nem találkozott - mindenféle érzésekkel volt telítve, csodálat, szeretet, megkönnyebbülés, félelem, zavar.
Félt is tőlem, meg nem is.
A végén mikor uticélja közeledett, és leszálláshoz készülődött, ottfelejtette a csomagját, én adtam oda, nehogy fenn maradjon a vonaton, és ki is mondta, hogy lányos zavarában otthagyta volna...
Úristen mekkora hatalmat adtál te akkor a kezembe, de nem éltem vissza vele, tudom okkal adtad.
Nem vágyom arra, hogy én mindenki életét lássam, akarja látni a fene.
Nem vágyom arra, hogy én mindig előre lássak dolgokat, eseményeket.
Ha látok az okkal van. Ezt tisztáztam le az agyamban és a lelkemben. Nincs jelentősége.

Minden ember csodalény, de közben egyikünk sem különb a másiknál.
Más is lát, s ennek örülök. Egyre többen látnak, s ennek is örülök. Félve írom le azt is, hogy látok, sokszor rájövök, atyaég de buta vagyok, agyban is meg lelkileg is, meg itt egozgatok ennyi isteni és emberi tanítás után is…? Látok, ha engedi a Jóisten? Az épp elég is, még sok is.

Ugyanakkor ha eddig nem néztetek bolondnak, akkor leírom azt is, hogy lehetnék egy porszem a földön, lehetnék egy falevél, lehetnék egy szőrszál egy macskán, vagy az egész macska, vagy egy kődarab, vagy egy ember vagy bármi és bárki. Nem haragudnék érte, hálás lennék azért is. Lehetek bármi és bárki nem érdekel. Egy dolog érdekel most, a szeretet.

Egy –két utolsó gondolat:
Lássuk meg, mikor van az, ha az egonk irányít, s mikor van az, amikor a szívünk.

Mikor mondunk le a szenvedésről?
-Ha rájövünk, hogy semmi kedvünk játszmázni, sem magunkkal sem egy másik emberrel.
Ha rájövünk, jobban tiszteltjük és szeretjük a másik embert, illetve magunkat is, minthogy felesleges "harcokba" belemenjünk....
Ezek jutottak ma eszembe. Gondolati termékek... melyeket akár le is söpörhetük az asztalról ..:)