Mi a legfontosabb az életedben?

... ha nem is teljesen, de valamennyire magától így alakult.

Nem számolok be neki a felismeréseimről.
Most elég ambivalensen viszonyulok hozzá, amiben az a legmeglepőbb (legalábbis számomra) hogy nincs bennem a szokásos dráma-érzet. Nem sírok. Nem tragédia. Csak tény...

Úgyhogy köszönöm a tanácsot, ki fogom próbálni, bár játszmázni nemigen tudok nála... valahogy mindig szeretnék valahogy viselkedni -ez az adjuk a titokzatos nőt dolog sose ment nekem- aztán mindig úgy viselkedek, ahogy épp sikerül. És mindig valami nagy-nagy meglepetés ér. Valami szituáció, reakció...
Mindenesetre megfigyelem, hogy mikor tanító és mikor szerető :)