Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Nagyon jó, épp ezen tűnődtem, a boldogság új definícióján, meg h
2011. augusztus 08. hétfő, 0:39 | Aditi   Előzmény

Nagyon jó, épp ezen tűnődtem, a boldogság új definícióján, meg h blogot kéne neki nyitni. de most nem teszem, mert NEKED válaszolok inkább. :)

"Boldogság=minden tökéletes?"

A LEGHATÁROZOTTABB NEM!!!! (Részemről, mint válasz)

Inkább talán azt mondanám: a tudatállapot és a megélés, az maga a tökéletes.

de ez a legújabb, a legújabb megéléseimmel kapcsolatos esszenciám, csak úgy felvetem.

Most úgy érzem, látom és gondolom, hogy a boldogság egyfajta hozzáállásunk, méghozzá tudatos hozzáállásunk az Élethez, amely tisztelet, alázat, türelem, elfogadás, szeretet, és valójában semmi köze a szenvedélyhez, eufóriához, érzelmekhez, és kielégültség-érzéshez. És szerintem ez előbbi okozza a valódi boldogságot, és ez utóbbi az ILLÚZIÓJA, CSUPÁN!! (Ezért a szerelem is. :) (Bocs.)

Az előző tudatállapotok ugyanis nem csapnak át az ellentétükbe!!!!!!!!!! (Ha érthető itt amit hadoválok.)

A szenvedélyt azonban természetszerűen üresség követ, a lelkesedést lelki fáradtság, a "high" érzelmeket s "low" érzelmek, és bármennyire is szeretnénk becsapni magunkat, akik beavatottak, tudják, hogy ez ellen a világon semmit sem tehetünk! Mert a Kiegyenlítődés szellemi működés, egyszerűen megtörténik, mint egy kémiai folyamat.

Az érzelmek és gondolatok a testben, a test kémiájában működnek, aminek öntudatlan, "természetes" működése eszerint az elv szerint működik.

A türelem, az alázat és a szeretet azonban tudatosság-beli, szellemi képességek (persze tanulhatók, és az elmének megtaníthatók, mit gyakorlatok - elme megnyitása, de valójában egy fajta harmónia, a szív és az elme helyes használatának következményei, ne pedig ösztönös, vagy tudatalatti reakciók), és mint ilyenek nincs "reakciós" ellentétpárjuk.

És valahogy így áll össze nálam a kép most: ezekkel az erényekkel BÁRMILYEN is a sorsunk, jól járunk, és jóra fordíthatunk MINDENT ÉS BÁRMIT.

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy a boldogságban szerintem semmi sem feltétlenül tökéletes, pusztán arról van szó, hogy képesek vagyunk önmagunkat és a világot ekként látni: elfogadva úgy, ahogy van, jóval és rosszal együtt, és szeretettel amely bizalom az Életben, és a Változás nem hiábavalóságában.

Ezért lehetséges, hogy szegényként, "szerencsétlenként", vagy bárhogyan és bármilyen sorsban is lehetünk boldogok és ezért van a boldogságnak akkora ereje, hogy a valódi "szegénységünket" vagy "szerencsétlen sorsunkat" megválthatjuk vele: vagyis olyanná tehetjük, amilyenné "akarjuk".

Namaszte