Szoktál féltékeny lenni?

Javíts ki, ha tévedek, de vészesen hasonlít a dolog az esetemhez, amiről igen sokat írtam itt egy két éve.....

Ha a tanítódnak (még ha nem is spiri) és szerelmednek is tekinted ezt az embert, akkor hadd adjak egy NAGYON HASZNOS tanácsot: keresd meg a kettő határait, de NAGYON GYORSAN.

Az egy dolog, hogy minden tanít minket, és hogy mindent mi vonzunk be, h tanuljunk. Az meg egy másik, amikor a a "tantó" tudja ezt magáról, te pedig könnyesen hálás szemmel mutatsz szívből jövő alázatot, hogy "megint lerombolta egy azonosulásod". Ez nagyon veszélyes, nem csak a szerelem poklába taszít, hanem a poklok poklába :)))) Ezt garantálom neked, nem mondom h hidd el, úgymond természetes lelki folyamat.

A dolgot úgy előzheted meg és egyben úgy veheted ki az egészből, ami jó neked, ha minél előbb megismered őt, mint embert, amit kezdhetsz azzal, hogy nem adsz neki hála-energiát azért, amivel valójában nem is tartozol: hogy tanulsz. Ennél a résznél már sok minden ki fog derülni, arról, milyen is ő valójában, és mennyi energiát kap tőled, cserébe azért, hogy "bölcsen" "egó-rombol", és főleg az, hogy vajon mit kezd enélkül. :)

Azt hiszem valami olyasmit akarok mondani, hogy csak azért, mert szerelmes vagy, ne hidd el neki azt a képet magadról, amit tükröz. :9 és azt főleg ne, amit mond :)

MINDENKI CSAK MAGA ISMERHETI MAGÁT.

A szerelmed (ha tényleg szerelmes beléd) a dolog természeténél fogva nem ismerhet téged. (Illúzió, ami jó, csak ne tanítsanak közbe....). Akkor meg hogy látná, mikor vagy "jól". Persze a dolog egy része jól működik, ha látó, vagy egyszerűen csak előrébb jár a tudatosságban valamilyen szinteken. De ha a szerelem is benne van: hidd el nekem: IRTÓ VESZÉLYES JÁTSZMA .

Úgyhogy azt mondom: soha ne az ő tükrét és az ő "biztató" szavait használd. Válaszd el magad tőle akkor, amikor úgy érzed a "tanulmányaid" vannak porondon, és őszintén vizsgáld meg, mi a jó, és mi nem jó neked. Mindig, és mindig tőle függetlenül. és képviseld azt, azonnal, és határozottan. Ne folyton magad elemezd, és kutasd, és "rombold" (akár "egóilag".)

Őrizd meg a nőiséged, még a büszkeséged is ha kell, mert ebben a játszmában, hidd el, szükséged lehet rá. csak tudatosan tedd. ne hidd el neki, hogy "lát" téged (mert nem láthat), és ne érezd egy centivel sem kevesebbnek magad nála. Tudd, hogy ebben a történetben egyenrangú félként vagytok jelen, még ha van is adni-valója neked a tudatosság terén. Tudd, hogy ő a te kivetülésed, amit arra használsz, (az igaz éned) hogy tudatosíts egy s mást magadban. és tudd, hogy te legalább ugyanennyit tanítasz neki!!!

Különben csak a "gurud" lenne, és nem a szerelmed!! A szerelemben mindig kölcsönös és egyenrangú a tanulásunk. csak mást tanítunk egymásnak. Más kapcsolatokban más szinteken vannak a felek.

Tényleg azt javaslom neked, lásd és "használd" őt emberként, egyenrangú, gyarló emberként az életedben, akár még azt is merem mondani: legyél egy kicsit bizalmatlanabb vele, ne bízd rá ennyire magad, amit tanulsz általa tartsd meg magadnak, oldd fel, és dolgozd fel egyedül, és mellette pedig legyél a titokzatos nő, aki természeten is vagy egy férfi számára. :) Köszönd meg az égnek, amire tanít a személye (önmagadnak), és vele szemben bátran képviseld mi a jó neked. Harcolj ezrét, ne add meg magad és ne add át magad teljesen.

Ez lehet, hogy furcsán hangzik most a szerelmes füleidnek :), de hidd el: egy embernek csakis a szexben lehet teljesen átadni magunkat büntetlenül. A lélek szabad és a szellem is. Ha bármi módon függővé teszed magad (és itt szellemi ÉS lelki függésről van szó), az mindig megbosszulja magát. hogy megtanítson erre a szellemi törvénye.

Szóval, ha nem akarod pofonok és pokoljárás árán megtanulni, akkor próbáld ki, amit írtam. Nem kell elhinni, csak tégy egy próbát e téren, és vizsgáld meg.

Jézus is mondta, h ne adjuk át magunkat embereknek, csakis Istennek (önmagunknak). Egy ideje értem. (Amióta végig éltem azt, amibe szerintem te most belevágtál.)

Egyetlen ember sem megbízható (ilyen értelemben), mert az emberek többségét még mindig a félelmeik, az előítéleteik, a haláltól való félelmük, a hatalom, és szeretetéhségük irányítja, vagy az egójuk, a hamis világ-, és önképük egyéb része, ami ha a hétköznapokban nincs is a felszínen, egy krízisben könnyen döntővé válhat, még ha oly szerénynek és alázatosnak, bölcsnek, vagy nagy tudásúnak is tűnnek egyébként.

Nem vagyok semmiféle vészmadár, ennek a dolognak nagyon nagy hozadéka is lehet a számodra, ebben biztos vagyok abból, ahogy írtál. Az az ember, aki könnyen kibillent minket, valóban, erős tanítónk. De még egyszer mondom: az a KULCS, hogy megtanuljuk a magánéleti részt (embert, kapcsolatot, nő, és férfi szerepeket) nagyon sürgősen elválasztani ettől a ténytől, és ezt a tényt az élet ajándékának tekinteni, és NEM AZ ÖVÉNEK.

SOK SZERENCSÉT!!