Szerinted lopásnak számít az internetes letöltés?

39 éves vagyok, kb. 6 hete műtöttek petefészek cisztával (bal oldali). Fájdalmat nem okozott, némi vérzésrendellenességet, de azt sem sokat, viszont már majdnem 5 centis volt. A szövettan után azt mondták, endometriózis.
A műtét után 4 hétig pihentem, az első 2 hétben gyenge is voltam, de utána már jól éreztem magam. Mikor letelt a 4 hét, és újra normálisan élhettem (szex, kádban való fürdés, sport, stb.), kezdődött a szememmel valami. Elmentem háziorvoshoz, aki azt mondta, hogy kötőhártya gyulladás és allergiás vagyok valamire. Írt fel cseppet, meg gyógyszert, de egy hét után sem volt semmi hatása, így elmentem szemészhez. Ő mondta, hogy nem kötőhártya gyulladásom van, hanem belőlről van begyulladva a szemem, vagyis szivárványhártya gyulladásom van. Ez azzal jár, hogy barna pontocskák úsznak a látómezőmben (mintha koszos üvegen néznél át) és ha fényes dolgokra nézek (pl. lámpa), akkor azt színes auraszerű buborék veszi körül, úgy, mintha vizes lenne a szemem és azon keresztül néznék. Világos környzeteben nem látom az arcokat, teljesen elmosódnak, ködösek. Ami érdekes, a szemész tábláját mindkét szememmel végig tudtam olvasni még így is...
Mindenesetre kellemetlen állapot és már egy hete tart, és a szemész által felírt csepp és krém sem segített. Kedden tudok visszamenni hozzá.
Ő is azt mondta, meg a neten is azt találtam, hogy ezt okozhatja belső gyulladás, akár a nemi szervek gyulladása is, de fogtól kezdve ízületig bármi, vagy akár vírusfertőzés is (pl. herpesz). De sokszor nem is derül ki az oka (az esetek felében).
A nőgyógyászom azt mondta, rendben van a petefészkem, az nem okozhatta.
Más betegségem meg tudtommal nincs (persze lehet, hogy van, csak még nem tudok róla.)

Ennyit a fizikai részről. Nem tudom, miért halmozódnak most a betegségek, amikor kiskorom óta nem volt megfázásnál komolyabb bajom.

A műtét után úgy éreztem, hogy az élettársam nem törődik velem (egy barátnőm hozott haza a kórházból; azon a hétvégén, amikor hazajöttem, János alig volt itthon). Igaz, hogy akkoriban neki is minden összejött, pár hete meghalt az édesapja, az anyukája egyedül maradt a kétszemélyes gazdasággal, úgyhogy ő is járt hozzá segíteni. Ezen kívül idén kezdett vállalkozást építeni és már két alkalmazottja van (aki csinált már ilyet, tudja, mennyi munka van vele). Meg van két gyereke is, akik hetente kétszer-háromszor itt vannak, egyébként meg az anyjuknál (elváltak, még mielőtt mi megismerkedtünk volna).

Viszont azóta megkérte a kezem és azt mondta, ő már régebb óta is szeretette volna, csak én sokáig azt mondtam, hogy nem akarok újra házasodni (én is elváltam már egyszer).

Eléggé kaotikusnak és sokszor értelmetlennek érzem az életemet. Gyerekem nincs és nem is szeretnék, viszont olyan vállalkozást akarok felépíteni, ami segít az embereknek és jövedelmező is. Sok ötletem van, de legtöbbször lebeszélem magam, hogy ez úgysem lesz jó, vagy egyszerűen csak lusta vagyok hozzáfogni. Végül is van munkám most is, annyi pénzem is, amiből kényelmesen megélek, minek törjem magam. Máskor meg úgy érzem, hogy muszáj csinálnom valamit, különben megőrülök.

Még egy összetevő. Édesanyámmal semmilyen viszonyban nem vagyok, gyakorlatilag nem beszélünk. Kamaszkorom óta igyekszem elzárkózni tőle, mert úgy éreztem, hogy túlságosan kíváncsi, de semmi köze a dolgaimhoz. Most, ha hazalátogatunk, akkor Jánossal meg János lányaival beszél, mi ketten pár mondatot, ha váltunk. Anyám nagyothall és kiabaálni kell vele, hogy egyáltalán meghallja, amit mondanak neki. Tudtommal van hallókészüléke, de vagy nem használja, vagy rosszul van beállítva, mert gyakorlatilag szájról olvas és próbálja kitalálni, mit mondanak neki. Nekem ehhez nincs türelmem és motivációm sem, hogy megpróbáljak értelmes párbeszédet folytatni vele. Amúgyis csak a kertről, az ismerőseiről (ki halt meg), meg hasonló, számomra érdektelen témákról beszél. Igaz, már 81 éves, miről beszélne...

Most látom, milyen hosszú lett, amit írtam, egyelőre elég ennyi...

Várom a véleményeteket!