Fontos ünnep számodra a Karácsony?

Sírva olvastam a soraidat. Elképesztő, hogy mennyire az én életemről szólnak. Tudom, hogy össze kell szednem magam és úgymond a sarkamra állnom, mert különben soha nem szabadulok az állandó megfelelni akarástól, a "jókislány" szereptől.

Tizenéves korom óta "lázadtam", de visszanézve mindig keretek között, hogy mégis a megfelelési kényszer irányított, tehát soha nem léptem át bizonyos határokat. Egy külső szemlélő mondta nekem egyszer, hogy nem csak rám, de testvéreimre is jellemző az efajta tudat alatti jógyerekvagyok magatartás.

A diplomám megszerzése után dolgoztam olyan munkahelyen, ami csak úgy befutott. Maga a munka érzése jó volt, hiszen végre nem otthon ültem. Ennek ellenére a visszás érzés is megvolt, hogy nem ide való vagyok. Pedig őszintén úgy gondolom, hogy ha valaki becsülettel dolgozik mindegy, hogy mit az tisztelendő dolog.

Már régebb óta érzem, hogy csak úgy szabadulhatok, ha elköltözök itthonról és a saját lábamra állok, csak persze nehéz ezt meg is valósítani.
Most vált teljesen egyértelművé számomra az elengedési problémám, mert nagyon tudok ragaszkodni emberekhez, kapcsolatokhoz, helyzetekhez, érzésekhez, de még tárgyakhoz is.

Köszönöm segítő válaszodat, azt hiszem párszor még el fogom olvasni, hogy erőt és kiutat nyerjek ahhoz, hogy a már régóta elnyomott érzéseimre feloldást találjak.