24 éves vagyok. Régen azt hittem, a lelki problémáknak azért több idő kell ahhoz, hogy bármilyen fizikai tünetet produkáljanak.
A főiskola elvégzéséig semmilyen komolyabb problémám nem volt sem lelkileg, sem testileg. Bár édesanyámmal kamasz korom óta sokat vívódtunk, ez addig nem volt olyan fontos az életemben. A dipoma után jött a sokk. Nem tudtam, és azóta sem tudok elhelyezkedni. Nekem, aki mindig is jó tanuló voltam, és minden kitűzött célt sikerült elérnem ez hatalmas pofon volt, vagyis az is a mai napig. Emellett édesapámat időközben rákkal diagnosztizálták, pár év tünetmentesség után áttétet találtak nála kb fél éve. A párommal távkapcsolatban élünk, ritkán találkozhatunk, sokszor nehéz egyeztetni. A belső és a család általi külső nyomást (főleg anyám részéről)a munkakeresésben egyre nehezebben viselem.
Tavaly végbél vérzéssel kerestem fel egy sebészt, aki megállapította, hogy végbél sebem van. Nagyon kedves volt, sokat kérdezett és mondta, hogy ennek gyakori okozója lelki probléma. Akkor kezeltük, el is múlt. Idén tavasszal ismét előjött a vérzés és az egyre erősebb fájdalom. Másik orvos, másik kezelés. A lényeg, hogy azóta is egy-két hetes szünetekkel újra előjön és már nagyon zavaró, hiszen sokszor az ülés is problémás. Sok helyen olvastam, hogy ennek a végső megoldása a műtét, de én megpróbálnám azt elkerülni, hátha a lelki probléma megoldásával a testi bajra is gyógyírt találhatnék.
HÁtha, valaki tudna nekem segíteni benne...
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Sziasztok!
24 éves vagyok. Régen azt hittem, a lelki problémáknak azért több idő kell ahhoz, hogy bármilyen fizikai tünetet produkáljanak.
A főiskola elvégzéséig semmilyen komolyabb problémám nem volt sem lelkileg, sem testileg. Bár édesanyámmal kamasz korom óta sokat vívódtunk, ez addig nem volt olyan fontos az életemben. A dipoma után jött a sokk. Nem tudtam, és azóta sem tudok elhelyezkedni. Nekem, aki mindig is jó tanuló voltam, és minden kitűzött célt sikerült elérnem ez hatalmas pofon volt, vagyis az is a mai napig. Emellett édesapámat időközben rákkal diagnosztizálták, pár év tünetmentesség után áttétet találtak nála kb fél éve. A párommal távkapcsolatban élünk, ritkán találkozhatunk, sokszor nehéz egyeztetni. A belső és a család általi külső nyomást (főleg anyám részéről)a munkakeresésben egyre nehezebben viselem.
Tavaly végbél vérzéssel kerestem fel egy sebészt, aki megállapította, hogy végbél sebem van. Nagyon kedves volt, sokat kérdezett és mondta, hogy ennek gyakori okozója lelki probléma. Akkor kezeltük, el is múlt. Idén tavasszal ismét előjött a vérzés és az egyre erősebb fájdalom. Másik orvos, másik kezelés. A lényeg, hogy azóta is egy-két hetes szünetekkel újra előjön és már nagyon zavaró, hiszen sokszor az ülés is problémás. Sok helyen olvastam, hogy ennek a végső megoldása a műtét, de én megpróbálnám azt elkerülni, hátha a lelki probléma megoldásával a testi bajra is gyógyírt találhatnék.
HÁtha, valaki tudna nekem segíteni benne...
Üdv:Gabi