Persze sejtem hogy érted...
De mi lenne ha abból indulunk ki hogy : Vagyok.
Minden minösítés nélkül.
Az én szerepem az ,,emelkedésben" annyi hogy együtt rezdüljek azzal ami körülvesz.
Nem akarok emelkedni,csak hagyom hogy a rezgéssel (ami persze emelkedhet is..) együtt rezegjek.
De nem akarással,csak hagyom hogy megtörténjen....
Kedves Dius!
Amit itt írsz...
Idézem:,,, hogy mindig tudunk kedvesek, szeretettel teliek lenni másokhoz, mégha épp abban a percben olyan események történtek is amik számunkra nehezek. "
Nagyon szépen hangzik,és értékelem a jóravaló törekvésed,de kérlek ne tedd!
Elfojtás...tudod hogy mekkora negatív energiát termel!?
Ezzel nem emelsz,hanem pont az ellenkezö hatást éred el,és ha nagyon szokásoddá válik akkor Magadat is beteggé teszed.
Ha olyan esemény van ami nehéz a Számodra,engedd meg Magadnak hogy szenvedj! ;)
Még akkor is ha ezzel lerombolsz minden képet amit Rólad szól mások fejében! :)
Na igen....!
Soha nem a külsö körülmények határozzák meg a belsö harmóninkat,a kedvünket!
Ez a hatalmas illúzió lényege,amivel én is gyakorta szembesülök,de mégis folyton az illúzióba találom magam.... ;)
Amikor az ember érez valamit,akkor keres....s aki keres az talál. ;)
S ha nem talál,akkor teremt fizikai valóságot amihez az érzést kapcsolhatja.....
Ez a képesség adatott minden embernek a földön,és mindenki a legjobb tudása vagy nemtudása szerint él vele.
Nagyra értékelem elszántságodat hogy a világot jobbá tegyed!
Csak hát ismered a mondást ami úgy szól hogy: a pokol... ;)
A világ pedig hidd el jobb lesz!
Még akkor is ha sok olyan történik ami borzalommal tölt el.
Mert a rombolásnak,pusztulásnak is helye van a ,,nagy építkezésben".
Még akkor is ha olyan elmúlásnak vagyunk elszenvedöi ami meggyötör bennünket...
Ha szenvedés a ,,napi menü" akkor szenvedek.
Befogadom azt is....
Nem tudom miért,és ha az értelmét keresem nem találom a jelenben.
De utólag minden letisztul,és azt mondom megérte.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Akkor mit gyógyitgassak?
Persze sejtem hogy érted...
De mi lenne ha abból indulunk ki hogy : Vagyok.
Minden minösítés nélkül.
Az én szerepem az ,,emelkedésben" annyi hogy együtt rezdüljek azzal ami körülvesz.
Nem akarok emelkedni,csak hagyom hogy a rezgéssel (ami persze emelkedhet is..) együtt rezegjek.
De nem akarással,csak hagyom hogy megtörténjen....
Kedves Dius!
Amit itt írsz...
Idézem:,,, hogy mindig tudunk kedvesek, szeretettel teliek lenni másokhoz, mégha épp abban a percben olyan események történtek is amik számunkra nehezek. "
Nagyon szépen hangzik,és értékelem a jóravaló törekvésed,de kérlek ne tedd!
Elfojtás...tudod hogy mekkora negatív energiát termel!?
Ezzel nem emelsz,hanem pont az ellenkezö hatást éred el,és ha nagyon szokásoddá válik akkor Magadat is beteggé teszed.
Ha olyan esemény van ami nehéz a Számodra,engedd meg Magadnak hogy szenvedj! ;)
Még akkor is ha ezzel lerombolsz minden képet amit Rólad szól mások fejében! :)
Na igen....!
Soha nem a külsö körülmények határozzák meg a belsö harmóninkat,a kedvünket!
Ez a hatalmas illúzió lényege,amivel én is gyakorta szembesülök,de mégis folyton az illúzióba találom magam.... ;)
Amikor az ember érez valamit,akkor keres....s aki keres az talál. ;)
S ha nem talál,akkor teremt fizikai valóságot amihez az érzést kapcsolhatja.....
Ez a képesség adatott minden embernek a földön,és mindenki a legjobb tudása vagy nemtudása szerint él vele.
Nagyra értékelem elszántságodat hogy a világot jobbá tegyed!
Csak hát ismered a mondást ami úgy szól hogy: a pokol... ;)
A világ pedig hidd el jobb lesz!
Még akkor is ha sok olyan történik ami borzalommal tölt el.
Mert a rombolásnak,pusztulásnak is helye van a ,,nagy építkezésben".
Még akkor is ha olyan elmúlásnak vagyunk elszenvedöi ami meggyötör bennünket...
Ha szenvedés a ,,napi menü" akkor szenvedek.
Befogadom azt is....
Nem tudom miért,és ha az értelmét keresem nem találom a jelenben.
De utólag minden letisztul,és azt mondom megérte.
Erika Szeretettel!