Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
A ,,fokozatokról'' és egyáltalán a Megvilágosodásról
2011. július 30. szombat, 16:43 | Éva.   Előzmény

Aditi blogjában nagyon szépen leírta a különböző fokozatokat. Érdemes ezt elolvasni, mert a három állapotból,csak az utolsó,a szahadzsa szamádhi lenne az igazi metafizikai megvalósítás /felébredés,megvilágosodás/,de a köztudatban már az első kettőre is azt gondolják,hogy az. Pontosan azért,mert a szahadzsa szamadhit alig pár létező volt képes eddig elérni.

Viszont pl. Tolle,meg még páran,a nirvikalpa szamádhit érték el ?,/a legvégső előtti fokozat/,és a többség leginkább a szaviakalpa szamadhit./szerintem persze:)/

Ha valaki tiszta képet akar a felébredésről, ,,megvilágosodásról'',és utána jár a témának,az szépen el tudja különíteni ezeket az állapotokat,az ,,úgynevezett megvilágosodottak'', tapasztalatai, leírásai, tanításai alapján,hogy hova is tartoznak,meddig jutottak a megvalósításban.

,,Ha valaki elérte a szahadzsa szamádhit, és ebben a szamádhiban marad, akkor minden másodpercben, tudatosan és tökéletesen, Istent manifesztálja. Ezért a transzcendentális Legfelsőbb büszkeségévé válik.''.../vagyis Istenné/

Ezt idáig /az utóbbi időkben/,egyedül Ramanana Maharshiról állítják,ahol ezt meg is tapasztalták./a környezet (több 100 ezren:) /.
A többiek max. a nirvikalpa szamadhiig juthattak ,de ez is olyan magasrendű állapot,amit mi el sem tudunk képzelni,hiszen akik megélték,azok sem tudják szavakkal átadni.
Ugye ,ha az ember tanulmányozná a különbségeket,akkor nem is lenne ilyen kérdés,hogy ki is csapkodja az asztalt?:),valamint semmiféle ellentmondás sem.

Az az érdekes ezen az oldalon,hogy mindenkit mennyire érdekel a,,megvilágosodás''.
Akinek nem célja a felébredés,azokat is,hiszen a legtöbb blog erről a témáról szól,és majd minden blogot úgyszintén elviszünk ezzel.
Ennek ellenére csak megy a fantáziálgatás,hogy szerintem ,,így meg úgy'',de senki nem nézne utána mi is az a megvilágosodás.
Ahányan vagyunk,annyiféle elképzelés:) /Elképzelés!/

Mi az ,hogy megvilágosodás?...,már ez is egy felületes meghatározás. Minek a megvilágosodása? Van egy nagy felismerésem,vagy mi?,mert ezt az ezoterikában számtalan dologra használják,aminek még köze sincs ahhoz,amiről itt időről időre szeretnénk dűlőre jutni.

Ez a megvilágosodás ugyanis: Metafizikai Megvilágosodás,Felébredés és nem más.

A metafizika pedig a fizikai,,valóságon '' túli dolog,amit még véletlenül sem vennénk figyelembe!/ És nem csak hogy a ,,természeten'',hanem a létesültségen  túli dolog is /
Vagyis hogy nem véletlenül nyílnak egyre másra erről a blogok,mert mindaddig nem fogunk zöld ágra vergődni ebben a témában,amíg akik részt vesznek ebben a társalgásban ,nem hajlandók némiképp -valamelyest- tájékozódni arról ,amiről véleményt szeretnének alkotni.

Akiknek ,,maradi dolog'' az eredetiihez,a Hindu- Buddhista tanokhoz nyúlni,azoknak vannak modern irányzatok is tájékozódásként.
A metafizikai tradicionalitás,...a szolipszizmus...,ezek 20-adik századi modern irányzatok.
Mivel ez a felébredés,megvilágosodás metafizikai fogalmak,amik a természeten, létesülésen túli dolgok,ezért hát be kéne látni ,hogy ennek  ismeretéhez, megértéséhez, főként a megítéléséhez pusztán ,,kútfőből '' vajmi kevés és meddő dolog is meríteni.
Persze ,ha továbbra is értelmetlen ,meddő vitákat akarunk folytatni,akkor tekintsétek tárgytalannak  a véleményemet.

Aditi blogjában ott vannak a megvilágosodás fokozatai.
Hosszú a blog ,ezért ami abból a lényeg, kiemeltem ide:

Szamádhi: az isteni Tudat csúcsa

A szamádhi a tudat spirituális állapota. A szamádhinak különbözõ fajtái vannak. Az egyszerûbb szamádhik közül a szavikalpa a legmagasabb. A szavikalpa szamádhi után jön a nirvikalpa szamádhi, de a kettõ között mély szakadék tátong. Ez két, gyökeresen különbözõ szamádhi. Van azonban még valami, ami a nirvikalpa szamádhin is túlmegy; ezt szahadzsa szamádhinak nevezzük.

Szavikalpa szamádhi

A szavikalpa szamádhiban rövid idõre elvész az egész emberi tudat. Ebben az állapotban egészen más lesz a tér és az idõ érzékelése. Emberi idõnkkel és térfelfogásunkkal semmit sem kezdhetünk. Ebben a szamádhiban az ember egy-két órára teljesen más világban van. Lehet látni, hogy ott szinte már minden készen van, mindent megtettek. Itt, ebben a világban még rengeteg teljesületlen vágy él bennünk és másokban. A vágyak milliói beteljesületlenek és millió dolgot meg kell még tennünk. De ha az ember a szavikalpa szamádhiban van, látja, hogy valójában minden készen van már, semmit sem kell tenni. Az ember csak egy eszköz. Ha az emberre szükség van, az szép és jó, de különben minden „megtevõdik”. De a szavikalpa szamádhiból mindenkinek vissza kell térnie a mindennapi tudathoz.

A szavikalpa szamádhiban is különbözõ fokok vannak. Ahogy az iskolában vannak egy osztályban jó és rossz tanulók, ugyanúgy bizonyos törekvõk magasabb szintet érnek el a szavikalpa szamádhiban, mint mások, akiknek kevesebb a törekvésük. Õk alacsonyabb vagy közepes fokot érnek el a létrán, ahol nem minden olyan tiszta és jó, mint a legmagasabb fokon.

A szavikalpa szamádhiban különbözõ helyekrõl jönnek gondolatok és ideák, de ez nem számít. Az ember meditáció közben zavartalanul érzi magát, és a belsõ élet dinamikusan és bizalommal telten mûködik.

Nirvikalpa szamádhi

De ha az ember egy kicsit feljebb megy, és a nirvikalpa szamádhiban eggyé válik a lélekkel, ott már egyáltalán nem létezik sem gondolat, sem idea. Én most itt megkísérlek valamit szavakkal kifejezni, de a nirvikalpa szamádhi tudatát igazából soha nem lehet megmagyarázni vagy szavakkal kifejezni. Megpróbálok a legpontosabban beszélni egy nagyon magas tudatról, de ez még mindig az én értelmem, amely elég finom módon próbál kifejezõdni. A nirvikalpa szamádhiban azonban egyáltalán nincsen értelem. Ott csak végtelen béke és üdvösség van. Itt vége a természet táncának, a tudó és a tudott eggyé válik. Itt az ember egy nagyon magas isteni, mindent átható, önszeretõ eksztázisnak örül. Az ember az elragadtatás tárgyává válik; azzá válik, ami elragadtatódik, és az ember lesz maga az elragadtatás.

Amikor az ember belép a nirvikalpa szamádhiba, elõször azt érzi, hogy a szíve tágasabb, mint az egész Univerzum. Ha most megnézzük magunk körül a világot, akkor az Univerzum végtelenül nagyobbnak tûnik, mint mi. De ez csak azért van így, mert a világot és az Univerzumot korlátozott értelmünkön keresztül érzékeljük. Ha az ember a nirvikalpa szamádhiban van, akkor az Univerzumot egy kis pontnak látja tágas szívében.

A nirvikalpa szamádhiban végtelen üdvösség van. Az üdvösség a legtöbb ember számára csak üres szó. Annyit tudnak, hogy van valami, amit üdvösségnek hívnak, és vannak néhányan, akik azt mondják, õk már érezték, de a legtöbb ember maga soha nem tapasztalta. Amikor az ember belép a nirvikalpa szamádhiba, akkor nemcsak érzi az üdvösséget, de õ maga növekszik az üdvösségé.

A harmadik dolog, amit a nirvikalpa szamádhiban érzünk, az az erõ. Az összes okkultista összes ereje és hatalma együttvéve is semmi ahhoz az erõhöz képest, amit a nirvikalpa szamádhiban birtoklunk. De az az erõ, amit a nirvikalpa szamádhiból elvehetünk, hogy itt a földön használjuk, csak töredéke az egésznek.

A nirvikalpa szamádhi a legmagasabb szamádhi, amelyet a megvalósult mesterek legtöbbje el tud érni. Ez tart néhány óráig vagy pár napig, azután az embernek le kell jönnie. És mi történik, ha lejön az ember? Nagyon gyakran elfelejti a saját nevét, saját korát. Nem képes még rendesen beszélni sem. De aztán folytonos gyakorlás után képes lesz az ember a nirvikalpa szamádhiból lejönni, és rögtön utána teljesen normális módon cselekedni a földön.

A múltban voltak spirituális mesterek, akik elérték a nirvikalpa szamádhit, és nem jöttek többet le. Megtartották a legmagasabb szamádhijukat, és egyszerûen lehetetlennek tartották, hogy ismét belépjenek a föld atmoszférájába, s emberként cselekedjenek. Ebben a tudatállapotban lehetetlen a világban cselekedni. Egyszerûen lehetetlen. Ha az ember belép a nirvikalpa szamádhiba, akkor normális körülmények között nem akar többé visszatérni a világba. Ha az ember tizennyolc vagy huszonegy napig ebben a tudatállapotban marad, akkor könnyen lehet, hogy elhagyja a testét. De létezik egy isteni rendelkezés is. Ha a Legfelsőbb azt akarja, hogy egy bizonyos lélek itt a földön dolgozzék, akkor Õ ezt az embert még huszonegy vagy huszonkét nap után is vissza tudja hozni egy másik, isteni tudattal és dinamikával telt csatornán keresztül.

Szahadzsa szamádhi

A szahadzsa szamádhi a szamádhik legmagasabb fajtája. Ebben a szamádhiban az ember a legmagasabb tudatállapotban van, és ugyanakkor a durva anyagi világban dolgozik. Fenntartja a nirvikalpa szamádhi tapasztalatát, és ugyanakkor beveti magát a földi tevékenységekbe. Az ember lélekké vált, és ugyanakkor használja a testét mint tökéletes eszközt. A szahadzsa szamádhiban az ember, mint bárki más, járkál, eszik, mindennapi dolgokat tesz. Szíve belsejében azonban isteni megvilágosítással van elárasztva. Ha az ember eléri a szahadzsa szamádhit, akkor a valóság urává és mesterévé válik. Kénye-kedve szerint felmehet a legmagasabb Tudatba, s aztán visszatérhet a földi tudathoz, hogy a Legmagasabbat kinyilvánítsa.

Még ha a megvalósulás legmagasabb fokát éri is el valaki, nagyon ritkán történik meg, hogy a szahadzsa szamádhi áldásában részesüljön. Nagyon kevés spirituális mester érte el ezt a szintet, csupán egy-kettõ. A szahadzsa szamádhi eléréséhez a Legfelsőbb végtelen kegyelmére van szükség, vagy igazán hatalmasnak és szerencsésnek kell lenni. A szahadzsa szamádhi csak akkor jön, ha a Legfelsőbbel valaki már elválaszthatatlanul eggyé vált, vagy pedig azon ritka alkalmakkor, amikor az ember meg akarja mutatni, hogy õ maga a Legfelsőbb. Ha valaki elérte a szahadzsa szamádhit, és ebben a szamádhiban marad, akkor minden másodpercben, tudatosan és tökéletesen, Istent manifesztálja. Ezért a transzcendentális Legfelsőbb büszkeségévé válik.