Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Ezt a kijelentésemet felül kellett vizsgálnom,mert ez így ilyen
2011. július 28. csütörtök, 12:04 | Éva.   Előzmény

Ezt a kijelentésemet felül kellett vizsgálnom,mert ez így ilyen formában megfogalmazva hülyeség!

,,Egyébként teljesen egyetértek azzal,hogy ki akar megvilágosodni? Hát csak az egó? Ki más? Úgyhogy nem olyan rossz az az ego,ha már eljut idáig:)''

Kicsit befolyásoltak itt a hozzászólások:),de nem szedhetem így szét magamat,hogy egó,elme,meg személy...stb,mert mindezek együtt vagyok én.
Én akarok valamit,vagy nem akarok,teszek,vagy nem teszek.
Nincs ilyen,hogy szétszedem a szétszedhetetlent,hogy a lelkem akarna valamit,az egóm ,meg az elmém,meg elszabotálja. Hogyan ?,hiszen a lelkem
én vagyok,az egóm és az elmém is:)

Mégis akkor ki akar megvilágosodni? És ki szabotálja ezt el? És miért?
Azt mondják/,,tanítások'' ?/,hogy az ,,Isten vár viissza minket''.Vagy ez a világtörvény,hogy az isteni kiárad,aztán visszahúzódik önmagába,és
kezdődik minden előről.
Ezt ez is hisszük,vagy nem hisszük.Viszont ezek szerint az isteni Énünk akarja ezt./hogy a személyes énünk felismerje ezt az igazságot?/
És a ,,kis én'',állna ellen az a szanszárai én,aki szeret mindig a létbe jönni, újraszületni?

Mégis hogy jutok itt ebben a kérdésben dűlőre?
Most ott tartanék,hogy a nagy én akarja valamilyen módon. De...
Ha a,,nagy én'' és a ,,kis én'' /az atman és a brahman/ tulajdonképpen
ugyanaz,csak ezt fel kéne ismernem,rá kéne ébrednem,abban a pillanatban el van döntve a kérdés,/már amikor erre tényleg rá is ébredek/,mert onnantól nincs két külön én ,megszűnik a tudathasadásos állapot,nincs sem ellenállás, sem akarat,mert a helyére kerül minden. Vagyis elméletben ilyen egyszerű lenne minden,csak hát a gyakorlatban mégis csak nagyon keveseknek sikerül. És szerintem ennek is meg lehet a nagyon jó oka.
Valószínű a léleknek már olyan előrehaladott állapota kell e felé,és tényleg olyan olthatatlan szomja az isteni után,hogy ez minden másnál erősebb legyen az emberben,és annyira erős,hogy ez a ,,vágy'',''szomj'',képes legyen elhárítani az ,,útjából'' minden akadályt.Ego,elme,bárminek is hívom.

Én arra jutottam,hogy én akarom,és ugyanakkor én is szabotálom.
Én ,így ahogy vagyok tokkal vonóval. És nem valamelyik részem a bűnbak:)
Nincs külön elmém,egóm,személyem,tudatom,meg az Isteni lényem.
Hanem én vagyok mindez összességében.és szerintem mindig is ez leszek,
nem szűnik meg ebből semmi /a testemen kívül/,csak ha ráébredek az igazi lényemre,akkor mindez ami most én vagyok,egy másik tudatosságot vesz fel. Az a másik tudatosság fogja áthatni,a lelket,elmét ,egót,és ezáltal lesz más,nem pedig úgy hogy az valami mumus ,útonálló,és le kell bontani,meg kell semmisíteni,és ehhez hasonlók.

Ha mondjuk az ember csak egy kicsit is más tudatállapotban van,mint mondjuk ez a hétköznapi... Mondjuk teljes gondolatnélküliség,és totális nyugalom és csend./ezt bizonyos technikákkal meg lehet csinálni,akár hosszú időn keresztül is/.
Kérdem én hol van akkor az elme ,egó? Miért nem ugrál az egó,miért nem csapong az elme? Hova lettek? Nem számolta fel senki,csak egyszerűen szépen besimultak abba a másik tudatállapotba.És ha ez így van,márpedig így van,akkor mégse olyan rossz az a csend és nyugalom,gondolatnélküliség,nekik,mert különben ellenállnának:) De nem:)

Szerintem nincs itt semmi szabotálás,ellenállás,esetleg ebben a hétköznapi tudatállapotunkban.Mert valljuk be,ebben nem vagyunk éppen a helyzet magaslatán.
Ha az ember ennél egy kicsit is magasabb tudatállapotban van,
akkor ott minden a helyén van ,annak az állapotnak megfelelően,mert az a
fajta tudatosság ,áthatja az egész lényt,az egót ,elmét mindent.
És akkor az már nem az az egó ,elme ,hanem egészen más,mint amilyen a hétköznapi tudatosságunkban.

Vagyis arra jutottam,hogy tulajdonképpen minden attól függ ,az én létezésem bármilyen állapota,hogy éppen milyen tudatosság az ,ami ezt a létezőt áthatja.mert tulajdonképpen ez határozza meg a létező milyenségét, ,,minőségét'.
Passz...kibeszélgettem magamat magammal:)