Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
A Megvilágosodottak anyagi helyzete
2011. július 27. szerda, 22:40 | Aditi   Előzmény

Sokat tűnődtem már ezen, most, hogy én is átestem egy jelentős beavatáson, figyelem, a többi állapotaim milyenek, és melyik állapotom, mire inspirál, mik felé tol.

Az ego egyértelműen hajt a megélhetésre, hiszen a test nem akar éhezni, nélkülözni, és amúgy meg biztonságra törekszik. Szerintem ez nem baj, "csak" így van. Így működik az ego. Számára a fizikai valóságon túl nincs semmi, legfeljebb irreális álmok formájában, de ami nem megfogható, az nem biztonságos, és biztonság számára csak az anyagi világban létezik. El sem tudj képzelni, hogy szellemi valóságunk, netalán "isten", vagy az "univerzális Törvények vagy az angyalok hordoznának tenyerükön. (Esetleg.)

Megmondom őszintén, mai napig kérdés számomra, mennyiben voltam "én" felelős azért a többszörös csodáért, ami nemrég történt velem, és mennyiben az "Isten" meg a többiek odakint. :)

Néha mégis, mintha egy másik énemmel azonosulnék, ilyenkor magától mosolyog az arcom :) és olyan érzés, mintha egy pillanat alatt lehullana minden teher, és kitágul a világ.

Nem tartom megvilágosodottnak magam , és nem akarok elmélkedni arról, mi ez az állapot. De ebben az állapotban SEMMIT sem AKAROK tenni. CSAK TESZEK.

nem tudom érthető e? ma séta közben, az erdőben volt. Két gyerekkel, meg egy egyfolytában mesélő anyukával, egyszer csak rám jött. és észrevettem.

Azt akarom kihozni (kicsit nehezen, bocsi), hogy ha ebben az állapotban az ember tökéletesen biztonságban érzi magát (márpedig abban), abszolút ok nélkül, és valójában nem akar tenni semmit, akkor egy megvilágosodott, miért akarna?

és nem teszünk, akkor hogy lesz megélhetésünk?:

Ezek valójában és igazában, valószínűleg az elmével nem megválaszolható kérdések.

És ha egyszer Fülöp atyának születtünk, arra fog inspirálni a lelkünk (szellemünk), amire őt inspirálta: vagyis hogy szegény papként örömet és áldást hozzon sok sok elhagyott gyerek életébe. Amit csak ott tehetett meg és úgy, és nem is fogadta el az előléptetést az egyháztól. (Nagyon helyesen, mert szívből tette - szellemből). Toprongyos volt egész életében. Mégis boldog.

Nem azt akarom mondani, hogy nem szükséges hogy együnk igyunk, ellássuk a testünket, lelkünket jóval, vagy hogy fedél, és védelem nélkül kellene élnünk.

Talán inkább úgy van ez, valahogy, ahogy most el tudom képzelni, hogy ha engedjük, a sorsunk odavezérel minket, ahol és ahogy igazán jól érezzük magunkat, ahol úgy érezzük, örülnek nekünk, és annak, amit adni képesek vagyunk, és ezért érdemes élni, bármilyen is az a hely, bármekkora gazdagságban vagy szegénységben zajlik.

Hogyha bennünk van, úgyis multimilliomosokká válunk, mert addig nem hagy nyugton a lelkünk, amíg meg nem teremtettük. vagy belehalunk, ha nem tesszük. És ha nem az van a lelkünk mélyén, akkor azt a helyet keressük meg, ahol más, számunkra értékesebb dolgokkal foglalkozhatunk, mint az anyagi bőségért folytatott harc, vagy játék, vagy akár csak a puszta megélhetés. (És nem értse félre senki, nem nézem le azt és az utat sem, ami oda vezet.)

És mintha a megvilágosodás, MINDEZEKTŐL FÜGGETLEN lenne. vagyis csak inkább nem ezek függvénye. Hiszen ezek mind körülmények, csupán. (inkább talán annak, hogy hogyan és mivé építjük magunkat, a belső valóságunkat annak alapján, amerre vet a sorsunk, amit és ahogy átélünk, gazdagságot, szegénységet, egészséget, betegséget - állapotokat, körülményeket.)

Mintha, most nekem így tűnik.

Namaszte