Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
koverellenor képe
Nem szeretnék pálcát törni egyik irányban sem. Mikor két
2011. július 27. szerda, 22:24 | koverellenor   Előzmény

Nem szeretnék pálcát törni egyik irányban sem. Mikor két álláspont egymással szembe helyezkedik, jó tudni és elfogadni annak lehetőségét hogy esetleg mindkettő tévedésen alapszik: ugyanúgy lehet, hogy mindketten tévedtek - vagy esetleg mindkettőtöknek igaza van - egy bizonyos szinten ;-)

Ettől függetlenül itt egy idézet az én vesszőparipám, a Jó Öreg Doki tollából:


(...)
K: Van észrevehető különbség a szent és a bölcs között?
V: Igen, talán mondhatjuk ezt. A spirituális megtisztulás és tökéletesedés útja olyan személyiséget eredményez, amelyet „szenthez illőnek" vagy tisztának látunk. A megvilágosodott bölcset viszont nem érdekli sem a test, sem a személyiség, ezért a hétköznapi ember számára nyersnek vagy elhanyagoltnak tűnhet.
Nisargadatta Maharaj (akinek tudati szintje 700-as feletti) például füstszűrő nélküli indiai cigarettát szívott, felindultságában az asztalt csapkodta, és hétköznapi személyiségének megfelelően nyilvánult meg. Egy zen mester elég goromba és szűkszavú is lehet. A szeretet azonban mindnyájukban azonos, mindössze másképpen fejeződik ki.

K: Ezek szerint a test és a személyiség fejlesztése időpocsékolás?
V: Eltereli a figyelmet, és másra fekteti a hangsúlyt. A test a természet terméke, és nem igazán érdekes, hogy mit tesz. Az elme és a személyiség a társadalmi környezet, a családi hatások és a kulturális programozás terméke. Egy pallérozott és művelt személy kellemes és értékes eszköz a társadalom számára, de nem azonos az Énnel. A megvilágosodás felé közeledve nyilvánvalóvá válik, hogy az én nem ugyanaz, mint az Én, bár ez utóbbi magába foglalja az előbbit.

K: Lehet valamelyik spirituális út jobb, mint a másik?
V: Két úton haladhatunk - vagy azon, amely egyenesen a célunkhoz vezet, vagy egy ráérős úton, amelyen felfedezzük a vidéket, és ellátogatunk az összes látnivalóhoz. A legtöbb spirituális kereső a ráérős úton jár, még ha nincs is ezzel tisztában. A többség számára azonban kétségkívül ez a legmegfelelőbb út. Ez nem rossz, nem is időpazarlás, egyszerűen ez válik be nekik a leginkább.
A valóságban az idő pusztán illúzió és látszat. Ha egyszer a spirituális cél mellett döntünk, igazából nem vesztegetünk el semennyi „időt". A végén nem számít, hogy ezer vagy egyetlen élet alatt jutottunk el a megvilágosodáshoz. Ugyanoda jutunk.
(...)