Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
két tükör a sok közül:)
2011. július 27. szerda, 10:05 | Michaelita

Köszönjük a blogot, mert való igaz, hogy sok minden tükröz bennünket, s nekünk a leghasznosabb, ha ezt tudatosítjuk is.

Hadilábon állok az önbecsüléssel, önismerettel (sajnos még mindig, pedig már jó ideje "dolgozom" rajta)
A tegnapi egyik tükröm egyik értékelendő képességem tudatosítására tanított meg.

A nyüzsgő, zajos - de szeretett! - belvárosban lakom. Reggel 9 után kiléptem az utcára és megcsapott a frissen vágott fű illata. Szétnéztem, s magam körül csak a betont és a zöld fákat láttam, fű a közelben sincs. Már képzelődöm is, de rendesen gondoltam magamban. Ám a sarkon túl 4 nagy háztömbbel arrébb, kint a templom téren, valóban füvet nyírtak.
Örömmel töltött el, hogy nem hallucináltam, nem képzelődtem, hanem valóban jól éreztem. Megerősödött bennem az, hogy igen az érzékszerveim nem csapnak be, csak meg kell tanulnom megbízni bennük és értékelni azt, hogy ilyen jól a segítségemre vannak/lehetnek, ha hagyom az általuk közölt benyomásokat tudatosodni.

Lehet, hogy újra jó lenne elő vennem azt a klasszikus módszert, hogy elkezdem írni, hogy mik azok, amiket értékelni tudok magamban?

Egy másik tükröm: a munkahelyemen az ügyfél átvette az általa kért árút és szinte utasítva közölte, hogy bontsam ki.

A legelső találkozásunkkor ugyanez lejátszódott úgy, hogy rajta kívül még 3-an voltak benn, arra várva, hogy foglalkozzak velük is. Akkor megtagadtam a kibontását. Mire ő kifakadt, hogy: "Maga nem azért van itt, hogy engem kiszolgáljon?" Engem annyira megdöbbentett a kifakadása, hogy csak szép csendben annyit tudtam válaszolni vállrándítva: "De biztosan!" S belül rögtön tudatosítottam, hogy ez csak az úr elvárása, aminek nem akarok megfelelni.

Mostani találkozásunk előtt láttam a nevét, hogy újra jön a csomagjáért, ezért szabad percemben benyomtan a nevét a google keresőbe... s mit ad Isten az jött ki, hogy az úr azon kevés XXI. századi arisztokraták egyike, akiket egy grófi rang illet(ne) meg a felesége pedig egy koronahercegnő.
S az derült még ki, hogy csak 57 éves. Ez megdöbbentett, mert a kifakadásakor egy házsártos öreg férfit jegyeztem meg.

Amikor most bejött az döbbentett meg, hogy jééé, tényleg ez a férfi nem is olyan öreg, mint amire emlékszem.
Utána pedig az, hogy mindketten igyekeztünk viselkedni és egymást emberként "kezelni". Ezek után most szó nélkül - bár eléggé bizonytalan kézzel - kinyitottam a csomagját és a kezébe nyomtam a tartalmát, majd miután megköszönte, békésen elköszöntünk egymástól.

Miben tükrözött engem? Igen, én is tudok így kifakadni, s akkor az valszínű engem is így öregít. Igen, van, hogy én sem tudok megfelelően kérni, csak utasítva, még ha ezt a környezetem nem is mutatja tükörként a köztünk lévő szeretetkapcsolat miatt.
Igen, bennem is vannak/lehetnek irracionális elvárások mások felé.
Igen, most a békesség kedvéért inkább tettem amire utasított, de ezt 5 percig igazán kibírtam, viszont hála Istennek nekem csak 5 percig kellett kibírnom őt (Ő már több mint 50 éve él együtt önmagával és a koronahercegi rangú nejével)
S még az is helyrebillent bennem, hogy én az igazi arisztokratákat jólnevelt, nemeslelkű embereknek hittem (mert eddig csak ilyenekkel sikerült találkoznom). Nos ez egy téves hit bennem, mert a nemeslelkűség és az arisztokrataság nem feltételezi egymást.
Örülök neki és köszönöm, hogy egy arisztokrata "túlkapásával" szemben is sikerült "embernek" (emberségesnek) maradnom. Másrészt az úr álarca mögött is sikerült kicsit megpillantanom az esendő és sebezhető embert, mint amilyen én is vagyok.
A csomagot ugyan kibontottam, de a kezem megmutatta számomra, hogy van bennem még egy kis belső tiltakozás azért. Köszönöm ezt a visszajelzést, amely őszintén tudatta velem azt, hogy pillanatnyilag hol is tartok.
Köszönöm ezt a széles spektrumu tükröt, amelyet az embertársam elém tartott a jelenlétével.