Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Konkrétan
2011. július 25. hétfő, 15:24 | csaesz   Előzmény

Ildikó, amikor apjukkal bejelentettük a külön költözést, a lányom nagyon kikészült, nem bírta abbahagyni a zokogást. 6 éves volt, és szerintem az az előtti egy év elhallgatásainak feszültsége is kirobbant akkor belőle. Nem is hagyta abba addig, amíg apjával valamit nem sutyorogtak együtt, akkor hirtelen elapadtak a könnyei és teljes megkönnyebbülés lett úrrá rajta. Még csodáltam is a volt férjemet, hogy így ért a gyerekhez, így meg tudja vigasztalni. Fél év múlva mondta el a lányom, hogy "Apa úgyis vissza fog jönni" Mire én megkérdeztem, hogy ezt honnan veszed? "Ő mondta. Kérdeztem, hogy mennyi időre megy el, és azt mondta, hogy két évre, utána visszaköltözik majd hozzánk" Teljesen biztos volt ebben, bízott apja igazában. Ott nem mondtam el neki, hogy ez nem igaz, ne ringassa ebben a hitben magát. Ez bánt azóta is, a hallgatásom. Apját persze kérdőre vontam és javasoltam neki, hogy beszélgessenek el erről, de ő nem emlékezett semmire, azt mondta, ő ilyet nem ígért. Ebben az esetben mit javasolsz?