Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Patanyó képe
Az ego megsemmisítése?
2009. június 14. vasárnap, 14:03 | Patanyó   Előzmény

Sziasztok!
Most olvastam csak a témát és a hozzászólásokat,mert csak ritkán van időm a géphez ülni,elnézést,ha kissé lemaradtam,de elmondanám az én véleményemet is,hátha segít valakinek...
Az én meglátásom egyszerű. Véleményem szerint az ego nem ellenség, nem félelmetes,és semmiképp nem elpusztítandó. Társ…:) Gondoljatok bele: én a szellemi lény hogy a csudába tudnám itt a Földön a vállalt feladataimat véghezvinni a test nélkül, amibe beköltöztem,s aminek a saját szerves része az ego? Megjegyez mindent,figyel a magzati élettől kezdve minden ingerre,élményre,és ha hasonló szituáció felmerül reflexből reagál úgy,ahogy a probléma az első esetben megoldódott. Nem mérlegel, nem fontolgat, üt,vagy menekül…:) A szellemi lényem összefüggéseiben látja az eseményeket, az ego nem lát más összefüggést, mint a pillanatnyi történést,és arra reagál. A szellemi lényem látja az egész utat,amit végig kell járnom, az ego csak a pillanatnyilag előtte levő akadályt… Én a szellemi lény mégis sokat tanulok tőle,és ő is sokat tanul tőlem…:) Egymásra vagyunk utalva.
Megszelidíthetem megnyugtathatom, szélesíthetem a látókörét. Persze vigyáznom kell, hogy ne kerüljek a hatalma alá. Mert szeretné. Mert azt hiszi, hogy csak akkor vagyunk biztonságban,ha ő a vezér. Mert nehezen tudja megérteni, hogy a halál az nem a vég, csupán változás, ezért mindenképp el akarja kerülni. Ha sikerül is megértetnünk vele, akkor se lesz sose biztos benne, ezért fél. Fél a sérülésektől is, a betegségektől is, az ellenséges indulatoktól is, akkor is, ha sokszor az ellenséges indulatokat csak ő következteti ki egy korábbi eset kapcsán,holott az adott helyzetben nincs is valós alapja. Viszont, ha folyton odafigyelek a kettőnk egységére, az egyensúlyra, a harmóniára, akkor velem, a szellemmel fejlődik ő az ego is,és egy része jön velem a következő utamra.
Ezért néha, mint egy érzékeny vevőkészülék az új létben „veszem” az adását…deja vu érzetem támad…
Nem akarok hatalmi harcot vívni vele, együtt akarok működni vele, jó kapcsolatban, mint egy idősebb, sokat tapasztalt testvér, a fiatalabb, tapasztalatlanabb testvérrel. Kölcsönös szeretetben, tiszteletben.
Innen már csak egy lépés volt számomra, hogy mások egoját is hasonló szemlélettel kezeljem. Odafigyelve meglátom a valós félelmet, és sok esetben szeretettel fel is oldom. Ha dolgom. Mindenki nem a feladatom. …:)
Ez természetesen csak az én álláspontom.
Senkire nem szándékozom ráerőltetni, mindössze elmeséltem…
Szeretettel:
Patanyó