Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Csizike képe
Aki tudja Okos, Aki Éli Bölcs
2009. június 10. szerda, 2:34 | Csizike

Sziasztok!

A Témához kapcsolódva:

Pont ezt mondta nekem is nemrég egy ismerősöm.

Hogy én annyi mindent tudok, meg olvastam már, meg annyi helyen, táborokban, tréningeken, stb. jártam már...

És mindig mindenkinek pont azt ajánlom, amit első sorban nekem magamnak kellene megfogadnom és csinálnom, alkalmaznom és használnom...

A bölcsesség az Alkalmazott (Élt) Tudás.

És ennek kapcsán egy kicsit elgondolkodtam ezen az egészen...

És milyen furcsa, hogy ebben a blogban is ezt a kérdést tette fel Szürke...

Mintha csak nekem (is) szólna...

Tudjátok, Geszti Péter énekli azt az egyik Rapülők számban (azt hiszem az Áj Láv Júban), hogy

"Jó Neked,
csak ne kéne nézni,
folyton azt,
hogy hogy kéne élni..."

És igen!

Én is erre jutottam...ű
Hogy már annyira tele van vele a hócipőm...

Ezoterikus, spirituális és egyéb egészséges és sikeres életmód könyvek százai vannak ma forgalomban...
És mégis?

Talán félig-meddig ez a dömping, özön és áradat is része a nagy megcsömörlésnek...
Még a csapból is az folyik már lassan, hogy hogyan kellene "helyesen" élni...

De mégsem úgy élünk...

Mégsem azt tesszük...

Mert valahol nincs hozzá kedvünk, és elegünk van már az egészből...

Csak egy valamire vágyunk: Nyugalomra.

Hogy hagyjanak már békén!

Nem lehet minden szempontnak és minden igénynek megfelelve élni, még akkor sem, ha azokkal teljes mértékben tudunk azonosulni és egyet értünk...

Nemrég kaptam egy emailt, ami arról szólt, hogy ha az ember mindent úgy csinál, ahogyan az a Nagy Könyvben meg van írva és tökéletes (fogmosás után fogtisztítás fogselyemmel, stb... mindent maximálisan egészségesen, ideálisan és precízen...)... akkor gyakorlatilag el se indul otthonról, mert nem marad ideje pl. a munkahelyére menni és dolgozni...

És egy idő után már szerintem ez a szakadék is csak a feszültségek forrása lesz, frusztráló és idegesítő: hogy ott vannak az elveid, az eszméid... amik szerint szeretnél élni... és ott van a másik oldalon a Valóságod, ami szerint meg élsz... itt és most tudsz élni...
És ez a kettő gyakran nem vág egybe...

Vagyis: néha jobb nem tudni annyi mindent... csak élni... és akkor legalább nyugis lenne az Élet...
Nem akarnál annyi minden szempontnak megfelelni, annyi "szabályt" betartani, annyi mindent magadra erőltetni... aminek meg valami benned (talán az Egód vagy egy másik, mélyebb részed, az Árnyék-világod meg) totálisan ellenáll... és ami ellen foggal-körömmel lázad és küzd...

De miért?

Pl.: elhatározod, hogy le szeretnél adni 10 kilót, mert jön a nyár... és este már nem eszel... és amikor eszel, akkor egészségesebben, sok salátával, kerülöd a süteményeket és a zédességeket... és sokat mozogsz...
Aztán mégsem...
Nem mozogsz, nincs saláta, eszel édességeket és süteményeket, mert kívánod őket és jól esik, és szeretnéd a vágyaidat is kielégíteni... és egy kicsikét jól érezni magadat, és mindig mindenről nem akarsz lemondani, és annyira kockára nem tudsz szabályokat magadra erőltetni, stb... és még este is eszel... amikor már tudod, hogy nem szabadna...

Vagy az alvás: Elhatározod, hogy időben lefekszel, hogy sokat aludjál, hogy másnap kipihenten, frissen és üdén ébredjél, és toppon legyél a munkahelyeden is, és jól vedd a gyűrődéseket (mert minden csak Energetikai állapot kérdése)... és legyen erőd és energiád teljesíteni és jól teljesíteni... és ne úgy vánszorogjál át az egész napon, mint akiből kivették a Duracellt...
Aztán eljön az este, ott van az idő, amit elterveztél, hogy akkor lefekszel... már nem tévézel, nem olvasol, nem internetezel, nem írsz be az Önmegvalósításra, nem szeretkezel, stb... hanem lefekszel aludni, hogy másnap kipihent és jókedvű legyél... És mégsem...
Mert nincs hozzá kedved...

Tehát hiába tudod, hogy mit kéne tenni...
De nincs hozzá kedved...

Az mondjuk igaz, hogy a Teljesítményekért és a Sikerekért az embernek áldozatokat kell hozni és ki kell lépnie a komfortzónájából...
Tehát valami olyan dolgot kell megtennie, amihez nincs kedve...

Néha ez az egész dolog egy kicsikét a meghasonlottsághoz, a kiégéshez, a rosszkedvűséghez is vezethet...

Hogy tudod, mit kellene tenned, de mégsem teszed...
Ennek lehet ezer meg egy oka...
Néha csak a lustaságod...
Sőt: ha jobban belegondolunk, szinte minden esetben ez is benne van a dologban...

Kúrva lusták vagyunk...

Örökké pörgünk és szét vagyunk havazva...

És amikor van egy kis szusszanásnyi időnk és nyugi, akkor meg úgy vagyunk vele, hogy legyen már egy kis Nyugi... legyen már egy kis Békénk... Végre.

Ha az embernek több ideje lenne, akkor sok mindent másképpen tenne...
Az elvei szerint formálhatná a dolgait...
Egészségesebben élne és táplálkozna...
De amíg futóbolondként él az ember és állandóan csak rohan és pörög... addig örül, ha egyáltalán van egy pillanata megállni egy bolt előtt, és gyorsan megvenni egy buktát, amiről tudja, hogy nem túl tápláló, és csak hizlal és halott, értéktelen anyag az egész... de legalább nem korog a gyomra és nem hal éhen... Kutyafuttában bekebelezi, magába gyömöszöli és már rohan is tovább...
És örül, hogy él, nemhogy még variáljon...
Örül, ha odaér időben a munkahelyére... nemhogy még reggel jógázzon, meditáljon, esetleg ússzon vagy fusson egyet; megreggelizzen, csupa-csupa válogatott finom és egészséges bio élelmiszerekből, stb...

És ez a táplálkozástól elvonatkoztatva igaz lehet mindenre, az élet összes többi aspektusaira...

Amíg csak túlélünk és nem élünk... addig csak rohanás és kapkodás az egész... olyan, mint egy nagy értelmetlen ámokfutás...néha kisebb szusszanásnyi pihenőkkel... és ezt hiába tudjuk, hogy értelmetlen és ámokfutás... néha nehéz kiszállni a Mókuskerékből, mert egy nagy ördögi-kör az egész...

De persze a Cél az... hogy az Ördögi-kör Isteni-körré változzon és alakuljon át az Életünkben, a kezeink alatt és a Szívünkben...

Ehhez pedig egy elég nagy TUDATOSSÁG kell!!!

JELEN LENNI AZ ÉLETÜNKBEN!!!

Meghozni a Megfelelő Döntéseket, pillanatról pillanatra...

FELELŐSEN, FELELŐSSÉGTELJESEN.

De az Úton vagyunk...

mert máshol nem lehetünk.

Ez az Egész Élet maga a tömény Spiritualitás.

Van annál Spirituálisabb, mint maga az Élet?

Maga a Létezés?

A Hétköznapi Élet is annyira különleges...

Annyira különleges Folyamat...

Ahogy megéljük...

Amit és Ahogyan Tapasztalunk...

Látjuk, Érzékeljük és Megéljük a Dolgokat... az Egész Életet... benne Mindennel, a Legkisebb Rezdüléssel is...

Van egy olyan buddhista mondás: hogy?

A SZENVEDÉS (A FÁJDALOM) FELÉBRESZTI AZ EMBERT.

Ha százszor elbukunk, 101-edikre felállunk...

Lehet, hogy tudjuk, hogy mi a helyes, de ezt nem éljük...
Mert... 1000 kifogás lehetséges...
A legfőbb igazi ok a lustaság... a motiváció hiánya...

De ha valami bánt és frusztrál, és ha valami miatt nem érezzük jól magunkat... az egyszer úgyis megoldódik... és úgyis a helyére kerül...

Tehát: egyszer az Életünk is Jó Vágányra és Jó Sínekre kerül...

Ehhez néha az kell: hogy egy darabig Rossz Síneken is haladjunk vagy dekkoljunk... hogy akarjuk a jót, akarjuk a változást... és tegyünk is érte... és ha ott van a Jó: felismerjük és megbecsüljük. örüljünk Neki és tegyünk érte, hogy megtartsuk... sőt tovább tisztogassuk, tovább tökéletesítsük...

Aki bort iszik, de vizet (vagy vizeletet) prédikál, az nem hiteles ember...
Ezt mindenki tudja és senki sem követi...
Esze ágában sincs...
Pont ezért: mert nem hiteles ember...
A legjobb tanítás: a példa mutatás.
Mert a "Szavak suttognak, a Tettek üvöltenek."
Gyereknevelésben is...
Tök mindegy, hogy mit mondasz.
A lényeg, hogy mit csinálsz...
Az lesz az, ami alapján a többiek elismernek vagy elítélnek...

Így aztán Vak vezethet Világtalanokat...
De Látó csak Látókat... ;-)
És ez a szép a dologban...
Ez a Vonzás-törvénye...
Hogy az Azonos az Azonosat vonzza.
A Hasonló a Hasonlókat vonzza...

És pont ma jöttem rá: hogy a Más dolgában olyan könnyű okosnak lenni és jó tanácsokat adni...
De a magunkéban meg sokszor olyan nehéz, és olyan bizonytalanok vagyunk, aztán emiatt nyugvó-pályára tesszük a dolgokat, hogy hadd pihenjenek...

És a témával abszolút egybe vág az a bizonyos mondás, amit egyik nagy magyarunk mondott, és egy Tanító Képző Főiskola bejáratán olvastam egyszer, és szerintem alap-igazság:

Hogy "Aki amit tanít, azt valójában Neki magának kell még (jobban) megtanulnia."

Vagyis: amit tudsz... azt nem biztos, hogy már (tökéletesen, teljesen és 100%-ig) élsz is...
De attól még másoknak, mint igazságot elmondhatod..., taníthatod...
Az más kérdés, hogy ez így mennyire hiteles... és mennyire lesz követendő példa...
Ez már hadd függjön attól a Másik egyéntől...
Mert az Ő élete meg az Ő élete...
Ha tesz: magáért tesz.
És ha ezt Más megfogadja (függetlenül attól, hogy Te ezt éled-e vagy nem), akkor Neki már segítettél...

Pl.: ha egy orvos aki cigizik és köhög, azt mondja egy fiatalnak, hogy Ő ne cigizzen, mert az egészségtelen, és nagyon káros az egészségére...
Akkor ez egyfelől egy kicsit hiteltelen és non szensznek is tűnhetne akár...
De ha a Fiatal mégis megfogadja, akkor nyert ügye van...
Ha mégsem: akkor meg a saját kárán tanul... és akkor is...

Tehát: megint csak oda jutunk, akárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot:

hogy nincs helytelen és nincs rossz...

Ha éled: bölcs vagy.

ha csak tudod: okos... ;-)))

És hogy bölcs leszel-e... ki tudja... ;-)

"Égesd el könyveid,
A Bölcsesség legyél Te magad!"

Vagyis: ne másoktól várd a segítséget, az Okosságot és a Frankót!

Ott van Benned.

Te tudod a legjobban, hogy mit kell tenned.

Csizike ;-)