Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Soha ne mondd, hogy soha...
2008. augusztus 26. kedd, 23:50 | msm (útkereső)   Előzmény

Mielőtt megtörtént velem az ellenkezője, elképzelhetetlennek tartottam, hogy szerelmet érezzek egy időben két férfi iránt. A férjemet 15 éve ismerem és azóta szeretem szerelemmel, NEM változatlanul. Néha szinte erősebben, mint először, néha nem. Ennek megvan az oka, erről talán később. 4 éve aztán találkoztam egy fiúval, aki 1: iszonyúan emlékeztetett apámra, akit imádtam, de sajnos már elvesztettem, 2: egy olyan témában volt nagyon otthon (tanította azt), ami engem akkoriban nagyon érdekelt, foglalkoztatott, szóval nagyon felnéztem rá, intellektuálisan teljesen elvarázsolt,kész voltam. Hetekig nem tudtam szinte aludni sem. Nem segített a helyzeten, sajnos, hogy tetszettem neki, ő nagyon szívesen lett volna velem, belement volna velem egy házasságtörő kapcsolatba is (azt hiszem). Ilyet még nem éreztem korábban, még senkinek sem sikerült addig kikezdenie azt a szeretetkapcsolatot, amit a férjem iránt éreztem. Én akkor a vágyaim és a lelkiismeretem szava között őrlődtem. Alig tudtam dolgozni, folyton rá gondoltam, és rá vágytam. Hát nem volt egy egyszerű állapot... Azt tudtam, hogy amit eddig együtt felépítettünk, és nem csak anyagi téren!, az számomra olyan érték, amit nem akarok veszni hagyni.Végigéltünk 11 évet egymást szeretve, öszecsiszolódtunk, rengeteg élményünk, gyerekeink vannak, sokat köszönhetek neki, és ő is sokat köszönhet nekem, mert dolgoztam a kapcsolatunkon, ha kellett :), szóval akkor azt mondtam, jöhet földrengés és érzelmi vihar, én ezt nem hagyom veszni. Tudom, elég erős bennem a kontroll, néha túlságosan is, és akkor is más lett volna a helyzet, ha már nem szeretem őt, de ha a puszta szenvedélyt szembeállítom a két ember között hosszú időn keresztül felépített szeretetkapcsolattal, nálam az utóbbi a nyerő, pedig valóban szenvedtem, és őrlődtem... és mégis. :)