Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kedves Csaesz! Valahol értem, hogy mit szeretnél mondani, de azt
2009. június 09. kedd, 15:59 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kedves Csaesz!

Valahol értem, hogy mit szeretnél mondani, de azt kell mondanom, ebben a helyzetben te is hasonlóan gondolkodnál.... Igen, apukaként is kell tekintenem új páromra, aki egy pillanatig nem kételkedett abban, hogy vállalja ezt a feladatot.

Ha jó lenne a gyerekek és az apjuk között a kapcsolat, akkor is bizonyos szinten elfogadható volna, ha valamennyire apaként élne a gyerekeim mellett a párom.

Korábban észrevettem már, hogy vannak, akik nem tudják elképzelni, ha a gyereküknek más apja volna, mint a biológiai. De ők nem tapasztalták meg azt anyaként, amit én néztem végig... A gyerekeim döntötték el, hogy nekik új apuka kell. És úgy érzem, ebbe nekem nincs beleszólásom. Az ő döntésük, tiszteletben tartom. Tisztában vannak vele, hogy milyen apukát szeretnének, és ehhez ragaszkodnak is. Az, akit elfogadunk, közös döntésen alapulva lesz a család tagja.

Gondolom, ez kicsit furcsán hangzik, de ha találkoztál már Osho gondolataival, akkor tudod, hogy ez a szemlélet a gyerek szabadságát tiszteletben tartva, az ő akaratát is elfogadva, tiszta szereteten alapul.
Nagyon fontos számomra, hogy a gyerekeim szabadságát teljes mértékben tiszteletben tartsam, és ne korlátozzam őket semmiben. Szeretem őket, és igyekszem minél jobban támogatom őket. De nem szólok bele semmibe, csak mellettük állok.
Úgy gondolom, a csalódásaikat, a kudarcaikat is nekik kell megélniük, és feldolgozniuk. Különben nem lehetnek egészséges felnőttek...

Persze ez már egy sokkal másabb téma, viszont köszönöm a kérdéseidet, mert így ezen is volt gondolkodni valóm...

Legyen szép napod továbbra is!
kirpaat