Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
saját tapasztalatok
2011. július 24. vasárnap, 13:21 | Michaelita

Többször voltak hasonló gondjaim, s az alábbiakra jöttem rá.

Ha valamit ésszel szeretnék megtanulni, azt nagyon nehéz végigcsinálni, mert az ész adta parancs nem ad elég motivációt. Hiába, hogy tudom, hogy az adott területen, szakmában kívánatos lenne az önfejlesztés, így csak nehezen fog menni.

Ha kellő kíváncsisággal, - hogy mi is történhetett az utóbbi időben, amiről még nem tudok - és belső szeretettel tudok hozzáállni a teljes tanulási folyamathoz, csak akkor tudom kellően rászánni magam, nekivágni és megcsinálni.

Aztán arra is rájöttem, hogy a nyár nem a tanulás, továbbképzés időszaka nálam (nehezebben fog az agyam valahogy, valamiért), ezért nyáron csak minimális tanulás mellett is nagyon megdícsérem magam. De a nyár a tervezés, a megszeretés időszakának kiváló. A tervezés alatt azt értem, hogy valamiféle stratégiát állítok fel magamnak, hogy szeptembertől hogy gondolom a továbbképzést. Ha ez elég egyszerű cél, akkor betartható lesz. Mondjuk értek ez alatt olyat, hogy napi 5-10 perc tanulásra, továbbképzésre fordított idő a hét 5 napján. Ha ezt nem tudom betartani, akkor pedig hétvégén egy vagy két részletben 25-50 perc.
A megszeretés pedig abból áll, hogy olyan rádióműsorokat hallgatok, olyan szakfolyóíratot olvasok, olyan témát böngészek a neten, olyan könyvet kölcsönzök a könyvtárból, ami felcsigázza a kíváncsiságomat és abba az irányba visz, hogy a meghatározott időtől (nálam szeptembertől) már egy teljesebb lendülettel vágjak neki a dolognak. Tehát a megszeretésnél csak egy kezdő energiát viszek bele, hogy később innen már könnyebb legyen a folytatás.
Speciális ajánlatom: Rudolf Steinernek vannak nagyon jó írásai a gyermekneveléssel kapcsolatban. Mai magyar követője és tanítója Váradi Tibor a Nyitott Akadémián (volt Mesterkurzus) szokott előadásokat tartani a mai modern szellemtudományos gyermeknevelés témakörében.

Na ja persze előfordulhat, hogy a megszeretésből is lesz tanulás, de ez ilyenkor nem várom el magamtól, ezért nem tehet, hanem öröm ha mégis sikerült:)

Igen ez a megszerzett tudáshoz való ragaszkodás az életünk minden területén igaz (tanulás, párkapcsolatok, hétköznapi tevékenységek,...), és valóban megrekeszt a fejlődésben, a spirituális fejlődésnek meg talán a legnagyobb gátja. Ha szeretettel elfogadom még a megrekedésemmel együtt is önmagamat, akkor tudok kijönni belőle.
Nekem még inspiráló tud lenni az is, ha látom, (s naná, hogy ezt nézem!), hogy mások hogyan fejlődnek, mert az egy húzóerő, ami átlendít a saját tespedtségemen.