Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
szeklice képe
Édes Anyánk!
2011. július 24. vasárnap, 10:22 | szeklice

Itt vagyunk MELLetted: a Gyermekeid. Méhedben ringatóztunk, melledből a Napot szívtuk, két kezed melegében fürdőztünk. Hozzád szaladtunk aztán biztonságért minden kicsi erőpróbánk után.
S Te adtad-adtad meleged.
Egyszer csak éreztük, hogy rebben a szemed, egyre többször megtörik benne az a mély fény, kezed bizonytalan-tétova, aggódik értünk...Láttuk, ahogyan Édesapánk is furcsa mosollyal a szája szegletében beszél hozzánk. Beszéltetek hozzánk, de nem mondtatok semmit arról, mi történik Bennetek.

Csak azt látjuk most is, hogy Anya itt van, mindent elővarázsol, mindenről gondoskodik....és azt látjuk, hogy Apa máshol van, mindenhová elvisz minket, mindent megvesz nekünk.
Tudjuk, hogy Anya és Apa már másképp szereti egymást, hiszen minket is másképpen szeretnek.
De mi szeretnénk továbbra is szeretni az Anyukánkat és az Apukánkat.

Kérünk Drága Anya, segíts nekünk! Beszélj velünk sokat! Mondd el, mi vont Nap-mosolyodra gond-felhőket? Miért nem beszélsz velünk erről? Miért hiszed azt, hogy meg kell óvni minket Magadtól, attól a Gyönyörű Meleg Lénytől, aki a legdrágább nekünk?
Kérünk, mondd el nekünk, mi fáj Neked, mi aggaszt, mitől félsz, mit szeretnél?
Bújj ide mellénk....tudod...mi is odabújtunk a melledre, amikor szoptattál minket.

Kérünk Anya beszélj nekünk Magadról...mindenről beszélj. Mesélj a gyermekkorodról nekünk!
Milyen volt, amikor kicsi lány voltál? Hasonlítunk Rád? Neked is mesélt magáról a Nagyi?

Ölelj át minket őszinte szavaiddal, ne félj attól, hogy nem értjük meg azokat. Szeretünk.

Itt várunk Téged, nézz csak a szemünkbe...s mesélj!

Gyermekeid /bőrébe bújt szeklice/