Hogy vagy Istennel?

...miért is lennének azok? Hiszen egy részük nem is nekem szól...

Egyszerűen csak arról van szó szerintem, hogy belém látsz valakit, aki nem én vagyok. Nem vagyok secretes, sem önmegvalósító (mint kategória) csak használom a saját megéléseimet, tapasztalataimat, néha összevetve azokat másokéval.

Nálam a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy elmantrázok ötezerszer valami az egomnak tetsző kérést, hanem hogy arra törekszem, hogy a szándékaim legyenek őszinték, tiszták, szívből jövőek.

A negatív gondolatok elhessentése alatt pontosan azt gondoltam amit leírtam.
"Elmúlt, megértettem, fölfedtem a titkát és ezzel KÉSZ!"
Ez viszont feltételezi azt is, hogy azért dolgoztam vele valamelyest, ha már felismerem az érzések szintjén.
Olyan ez, mint az évek, évtizedek óta elfeledettnek hitt gyermekkori íz, s amikor újra a szádban érzed, abban a pillanatban felismered. Tudod, hogy mihez kösd (emlékhez, hangulathoz, stb., meg tudod nevezni...

Az igazat megvallva, nem igazán értem, miért keresed annyira a köztünk lévő különbséget a hasonlóságok helyett, de remélem csak azért, mert egy Tőled idegen "világnézet" egyik hírnökét láttad bennem tévesen?

Azt hiszem, mindenkinek van egy útja, és csak ha a végére ér, akkor láthatja pontosan, - hogy célba érkezett-e?
Az is lehet, hogy az általunk régóta látni vélt cél csak egy délibáb. Ki tudhatná ezt előre? :)
Te nem így gondolod?