Hogy vagy Istennel?

Mondjuk ezekre sok szkeptikus azt mondaná, hogy néha úgy esik, máskor meg máshogyan. Ezt hívják véletlennek. Csak amikor éppen úgy esett, akkor Te belelátod a teremtést, bevonzást, mert ebben akarsz hinni!

De vajon mennyivel gyakrabban esik meg veled a pozitív csoda, mint azzal, akinek egyébként negatív gondolatai vannak? Mert lehet, hogy ennyi véletlen vele is megesik, csak Ő tudja, hogy az a statisztikai valószínűsége a bekövetkeztének.

Akkor lenne teremtés, tudatos bevonzás, ha direkt is meg tudnád csinálni, mégpedig akkor amikor Te akarod!
Ilyet tudsz? Vagy csak teremtésnek hívod a véletleneidet?

Lehet, hogy Isten sem teremtett, csak véletlen pont akkor vágyott egy új világra, amikor a Nagy Bumm beindult? Még fel is merült benne:
- Hoppá, ezt én csináltam? - körbenézett és mivel mást nem látott maga körül, így levonta a téves következtetést: Én vagyok a Teremtő!
Azóta is ebben a tévképzetben él és a híveinek is ezt terjeszti magáról. Mi meg minden véletlent az Ő vagy a saját teremtésünknek tekintünk. : DD

Van erre egy gyakorlat: Menj be egy olyan erdőbe, amit nem ember ültetett, hanem természetes módon nőtt fel. Keress olyan fákat, amelyek egy sorba esnek. Ha találsz mondjuk hármat, négyet egy sorban, akkor azt gondolod róluk, hogy szándékosan lettek oda ültetve? Isten, vagy valakinek a pozitív gondolatai teremtették meg a szabályszerűséget?
Hány fának kellene egy sorban lennie, ami már biztosan nem a véletlen műve, hanem valami teremtő képzelet van mögötte?