Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Gyuri1 képe
Rend=hazugság rend=kényszer
2011. július 23. szombat, 1:04 | Gyuri1

Tetszik a téma. Én is "érintett" vagyok. Egy kis szobában "élek". Egy kis "lyukban".
Van rengeteg dolgom, amiket nem igen tudok elrakni, mert nincs elég hely. Túlzsúfolt. De én így érzem jól magam. Szó szerint minden cuccom 3 lépésen belül van. Ha most felállnék bármilyen cuccomhoz hozzá férnék maximum 3 lépésről. És ez nagyon praktikus. Ezt így szeretem. (Korábban egyedül béreltem egy lakást. Ott is egy "sarokban" éltem, a maradék tér kihasználatlan volt.)

Ebben a blogban még nem jött elő a totemállat. Gondoltam felvetem a témát. a főtotemem is egy kis lyukban él, és szintén gyakran költözik. :D

Kinél mit jelent a rendetlenség? Van olyan része a lakásnak, ahol rend van? Pl.: A fürdőszobában vagy a konyhában? Ha ott nincs rend az engem zavar. Pedig ott relatív kevés időt töltök.
Nálam rendetlenség van, de nincs káosz. Mindennek meg van a körülbelüli helye. Tudom, hogy melyik szekrény, vagy melyik sarok, vagy az ágy alatt. De nincs rend, mert nem úgy működik a dolog, hogy benyúlok, és kiveszem, hanem azt a "kis" területet kell kirámolni, hogy megtaláljam a dolgot. (És persze visszaszórni a dolgokat ugyan oda.) Amire szükség van, az úgy is mindig legfölül van, tehát a keresésre fordítandó idő is elég minimális.

Már többször gondolkodtam, hogy miért vagyok "rendetlen". Talán időrendben sikerül leírni a válaszokat.

1. Eleinte csak aludni jártam haza. Így teljesen mindegy volt, hogy mi van ott. Csak az ágy kellett, és a friss ruha másnapra. Emiatt felesleges rendet tartani.
2. (Még ez a gondolat sem jött elő a blogban.) Nem akarom magam otthon érezni. Ezért olyan körülményeket teremtek, hogy kicsit érezzem, ez nem saját lakás, nem az OTTHON. - Aztán rá jöttem, hogy amióta az eszemet tudom, soha sem tartottam rendet. Pedig gyerekként otthon éreztem magam szüleimmel.
3. Később lett szabadidőm. De megszoktam így, lassan kialakult a káosz-rend egyensúly. Minek kellene felborítani? Nem érné meg rend rakásra és tartásra fecsérelni az időt. Inkább csinálok helyette mást.
4. Aztán én is rájöttem, hogy ezzel elzárom - elszigetelem magam az emberektől. Nem hívok senkit sem ide. De tovább gondoltam. Azért tartsak rendet, hogy másokat meghívhassak? Ez HAZUGSÁG. Miért kellene rendesnek mutatnom magam, ha egyszer nem vagyok az? Tessék nyugodtan vendégeket hívni, megmutatni igazi lényünket. De "természetesen" ha jön valaki előtte jobban elpakolok. Szóval ennek az elvnek a megvalósításával még hadilábon állok.

Autóiparban dolgozom van az 5s kifejezés. Japánból ered. Talán nem mindenki hallotta.
(http://www.leanforum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=136...)
Ennek 2 fontos pontja van, ami használható-használandó a magánéletben is.

1. Amire nincs szükség, vagy már nem jó, azt dobjuk ki. Ne gyűjtsük a kacatokat. Én most ott tartok, hogy külön helyen gyűjtöm a különböző kacatokat, és időnként kidobom az egész "halmot".
2. Ha már valamit nem használunk, azonnal tegyük vissza a helyére. Ez a kulcs. Nem szükséges hatalmas rendrakásokba kezdeni. Szerintem elég csak apró lépésenként egy-két dolognak determinálni a helyét. Így a rend mindig egyre nagyobb lesz. Már van pár kisebb lokáció életterületemen, ahol rend van. (Szerszámos doboz, CD tartó-dobozok, könyvespolc, stb...) Én például belső késztetésre épp szerdán vettem még egy szövetszekrényt, amit szintén renben fogok tartani (terveim szerint legalábbis. Egyelőre vesztére állok, mert a szoba közepén várja már 2 napja, kilogisztikázzam, hova fér el, ráadásol kell emég vennem bele fogast is.) Ezzel a módzserrel saját taőasztalatom alapján mondom, apránként lehet növelni a rend/rendetlenség mérőszámot, és nem is igényel egyszerre olyan nagy "energiabefektetést". És nem is fog bosszantani, hogy 1 egész nap rendet raktam, de már másnapra kitört a káosz. Nem erőszakoljuk meg belsőnket. - Persze a gyárban nem így értelmezik ezt a szabályt.

Ha már a szabálynál tartunk. A rend feltétele, hogy legyen szabályunk ara, mit mikor, hova pakolunk. Vagyis igazából a rend csak szigorú szabályok betartásával kivitelezhető. A szabályokról a merevségre asszociálok, a rugalmatlanságra, a kényszerre. Kényszertől egyenes az út az elfogadás problémákig. Mit kellenne elfogadnom? Milyen szabályt nem akarok betartani, mi ellen lázadok?

A rendetlen embereknek van tipikus betegsége? (Feledékenység, gerinc problémák, vagy valami más lehet tipikus rendetlen embereknél?)

Üdv:Gyuri